Greek Tragedy Trilogy

Az antik tragédia döbbenetes erejű filmes adaptációja, amely főleg vizuális eszközökkel jeleníti meg a történetet, és amely 1962-ben Cannes-ban el is nyerte a legjobb adaptáció díját. Ehhez persze a merész és invenciózus rendezői és operatőri munkán túl kivételes színészi teljesítményre is szükség volt, főleg a főszereplőtől, Irene Papastól, aki voltaképpen ezzel a játékával robbant be a filmes köztudatba. Jórészt szavak nélkül látjuk, miként gyilkolja meg Aigiszthosz és Klütaimnésztra Agamemnónt, majd azt, hogy pár évvel később egy szegény földműveshez kényszerítik Agamemnón addig börtönben tartott lányát, Élektrát. Ahogy a szekéren zötykölődő, bosszútól égő arcú Élektrára közelít a kamera, a kórust halljuk: "van bűn, mi égre kiált, van vér, melyet nem isz be a föld"...

Euripidész ókori görög drámáját, közös európai kultúránk egyik alapművét idézi meg Michael Cacoyannis görög rendező filmje. A történet a trójai mondakör egyik fontos epizódját dolgozza fel. A görög városállamok vezéreinek szövetsége a kisázsiai Trója alá indul, hogy visszaszerezze Menelaosz elrabolt hitvesét, Helenát, és hogy megtorolja a sérelmet a trójaiakon. A sereg Aulisz kikötőjében vesztegel, a továbbjutást akadályozza Artemisz istennő, akinek szent állatát lelőtte egy görög harcos. A kiengeszteléséhez és egyben a továbbjutáshoz a fővezér, Agamennon lányának, az ártatlan Iphigeneiának feláldozását kérik az istenek. Agamennon vívódik a népe iránti kötelessége és a szülői szeretet között...