Belorusszia, 1942 telén... A partizán Ribak és Szotnyikov tiszt élelemszerző útra indulnak, ám elfogják őket. Kínzás, vallatás, halálfélelem, majd árulás... A tragikus hirtelenséggel elhunyt Larisza Sepityko fő műve, melynek jelentősége a háborús drámák műfajában csak a legnagyobbakhoz mérhető. (A férje az az Elem Klimov volt, aki pár évvel később megrendezte a Jöjj és lásd c. filmet, amit ha valaki egyszer lát, garantáltan nem felejti soha - ahogy jelen alkotást sem.)

Ozu fő témájának egyik variációja ez a film, ami nem más, mint a szülő-gyerek kapcsolat. Ebben katalizáló szerepet kap a gyerekek párválasztása, különösen ha nem tűrnek családi beleszólást, mint ahogy a film hősnője sem (Hara Setsuko), aki az apja (Ryu Chishu) által kiszemelt jelölt helyett maga választ férjet. (kilencesterv.com)

Tomek a postán dolgozik. Egy lakótelepen lakik, és minden este távcsővel kukkol egy nála idősebb nőt, Magdát, aki a vele szemben lévő házban lakik. A fiú szerelmet vall neki, és bevallja, hogy megleste. A nő játszik a fiú érzéseivel - elhívja magához, provokálja, de nem történik közöttük semmi. Tomek bánatában öngyilkosságot kísérel meg.

A Tükör által homályosan főhőse Karin, aki egy nap megtudja, hogy gyógyíthatatlan elmebetegségben szenved. Korábban azt hitte, legyőzte a betegséget, ám az visszatért, méghozzá olyan formában, amellyel már láthatólag nem képes megküzdeni. Párja, Martin igyekszik mellette állni, ám idővel rájön, képtelen segíteni rajta. "Az Isten alászáll, és befészkeli magát egy emberbe. Először csak olyan, mint valami hang, mint valamilyen súlyos dolognak a tudása, mint valami parancs. Fenyegető vagy kérlelő, visszataszító, de izgató is. Aztán egyre jobban megismerteti magát, és az ember próbára teheti az isten erejét, megtanulhatja szeretni, feláldozni magát érte, és eljuthat a teljes odaadásig és a teljes ürességig. Amikor eléri ezt az ürességet, az Isten birtokba veszi emberét, és vele végezteti el a munkáját. Aztán magára hagyja üresen, kiégve, megfosztva az evilági élet további lehetőségeitől. Az történik Karinnal. A határvonal, melyet át kell lépnie, a tapéta különös mintázata." (Ingmar Bergman)

Filumena Marturano tizenhét éves korában került az egyik nápolyi nyilvánosházba, mert otthon már nem tudtak neki enni adni. Itt ismerte meg a háború alatt, egy bombatámadás zűrzavarában Domenico Sorianit, a jóképű, vagyonos kávéház-tulajdonost. A futó ismeretségből évekig tartó viszony lett. Domenico azonban cselédsorban tartja szeretőjét, aki hosszú évek után végre fellázad sanyarú sorsa ellen.

Set in 1980s Toronto, a young boy shuffles between the homes of his recently divorced parents.

A jaded prima ballerina reminisces about her first love affair after she is unexpectedly sent her lover's old diary.

Ez a pompázatos kosztümös film, amelyhez Viscontinak különösen jó érzéke van, nagy nosztalgiával idézi fel a Risorgimento lázas éveit Velencében, amikor még nagyon tudtak szeretni az emberek - feltételek nélkül, a sérelmek elviselésével, önmaguk feláldozásával. Az érzelmek szépséget teremtő erejét a film két összetevője jeleníti meg: a romantikus történet és Alida Valli érzelmileg túlfűtött, de teljes mértékben hiteles játéka. Amikor A trubadúr előadása tüntetésbe torkollik a Habsburg-uralom ellen, a demonstrációt vezető Ussoni márki összetűz egy Franz nevű fiatal osztrák tiszttel. Livia grófnő, Ussoni unokanővére, meg akarja akadályozni a párbajt. Franz, akinek eszébe sincs kiállni a márkival, hanem elfogatja és száműzeti őt, ráerőszakolja a társaságát Liviára, aki hamarosan kénytelen szembenézni azzal, hogy beleszeretett az osztrák tisztbe. Franz persze méltatlannak bizonyul Livia odaadó szerelmére, s e csalódásra a bosszú sem hoz enyhülést.

Danny Rose, a habókos impresszárió az 50-es évek showbizniszében halmoz kudarcot kudarcra reménytelen produkciók felkarolásával. Ám egy nap rámosolyog a szerencse: lecsúszott olasz énekes védence ismét befut. Dannynek már csak a maffiával és temperamentumosan közönséges barátnőjével, Tinával kell szembeszállnia. Ez utóbbi túl jól is sikerül... Keserédes történet az erkölcsileg győztes örök vesztesről. Humora ezúttal szelídebb, megbocsátóbb, nem harsány nevetésre, hanem félszeg mosolyra, tűnődésre és együttérzésre késztet.

Egy szétmálló házasság története és a szeretőké akikhez a pár vigaszért fordul. A férj belezúg egy prostituáltba. Sőt hozzá is költözne, de ennek a nőnek már - minden látszat ellenére - a magány az egyetlen lehetséges életközege. A feleség inkább ragaszkodna a klasszikus családmodellhez, de amikor a férj faképnél hagyja hamar gyönyört keres egy fiatal táncos karjai közt.

Sissi megbetegszik, az orvos külföldi pihenőt javasol neki, és a fiatal királyné Madeirára, majd Korfura utazik. Ez az utazás, a környezetváltozás és édesanyja közelsége jót tesz neki és lassanként felgyógyul. Úgy tűnik, helyrejönnek a dolgok, ő is és Ferenc József is sokat ért az eltöltött évek alatt, és anyósa, Zsófia királynő is beletörődik a sorsába...

A négy cselekményszál - a hatalomféltő főpap néppusztítással végződő babilóniai epizódja, Krisztus keresztre feszítése, a francia hugenották lemészárlása Szent Bertalan éjszakáján és a modern Amerika nagyvárosi dzsungelében küszködő fiatal pár története - mesteri montázsban kapcsolódik össze és az izgalmat végsőkig fokozó tetőponttal zárul, így nyomatékosítva a film toleranciára és békére intő mondanivalóját.

A kivételes tehetségű szakácsnő, Eugenie és munkaadója, a nagy gourmet hírében álló Dodin Bouffant húsz éve alkotnak együtt a gyönyörű francia udvarház konyhájában. Különleges kapcsolatukból lenyűgöző gasztronómiai remekművek születnek, amelyek még a világ leghíresebb szakácsait is ámulatba ejtik. A két ember egyre mélyebben kötődik egymáshoz, de Dodinnak szembesülnie kell azzal, hogy Eugenie nem kíván feleségül menni hozzá. Főzni kezd a nőnek, hogy bizonyítsa: nem csupán feleséget, hanem egyenrangú társat keres benne... A filmet a Loire-menti Segré-en-Anjou Bleu kastélyban forgatták.

A witty, perceptive and devastating look at the personal agendas and suppressed revelations swirling among a group of gay men in Manhattan. Harold is celebrating a birthday, and his friend Michael has drafted some other friends to help commemorate the event. As the evening progresses, the alcohol flows, the knives come out, and Michael's demand that the group participate in a devious telephone game, unleashing dormant and unspoken emotions.

Working men and women leave through the main gate of the Lumière factory in Lyon, France. Filmed on 22 March 1895, it is often referred to as the first real motion picture ever made, although Louis Le Prince's 1888 Roundhay Garden Scene pre-dated it by seven years. Three separate versions of this film exist, which differ from one another in numerous ways. The first version features a carriage drawn by one horse, while in the second version the carriage is drawn by two horses, and there is no carriage at all in the third version. The clothing style is also different between the three versions, demonstrating the different seasons in which each was filmed. This film was made in the 35 mm format with an aspect ratio of 1.33:1, and at a speed of 16 frames per second. At that rate, the 17 meters of film length provided a duration of 46 seconds, holding a total of 800 frames.

A súlyos beteg Boonmee bácsi szerettei körében szeretné eltölteni utolsó napjait egy csendes vidéki házban, ahol felesége szelleme is meglátogatja, valamint rég elveszettnek hitt fia is tiszteletét teszi, igaz, nem emberi alakban. Betegségének okait kutatva Boonmee a családjával indul át a dzsungelen első élete szülőhelyére, egy titokzatos barlangba.

Minden azzal kezdődik, hogy egy idős nőt a szemünk láttára gyilkol meg a saját férje, majd vele is végez egy ismeretlen tettes. Elterelésként marad egy öngyilkosságra utaló jegyzet az asztalon, semmi több. A tulaj nélkül maradt telek és az öböl ára amúgy a csillagos eget veri, így nem csoda, hogy a sok-sok ide érkező örökös jelölt egymás után a titokzatos gyilkos áldozatává válik…

Impressions of the rue Mouffetard, Paris 5, through the eyes of a pregnant woman.

Emmy-winning comedian Dana Carvey blends pitch-perfect tales on big personalities with so-true-it-hurts stories from his life as a dad of millennials.

Lynch's first film project consists of a loop of six people vomiting projected on to a special sculptured screen featuring twisted three-dimensional faces.