Sinéad O'Connor világhírűvé válásának története, és az, hogy ikonoklasztikus személyisége hogyan vezetett ahhoz, hogy száműzték a pop fősodrából. A film egy hatéves időszak (1987-1993) prófétai szavaira és tetteire összpontosít, és egy kortárs feminista szemszögből szemléli a rettenthetetlen úttörő örökségét.

Oslo, 1987. A 17 éves Euronymous (Rory Culkin) eltökélt abban, hogy az idilli skandináv létből kilépve, Mayhem nevű zenekarával megmutassa a világnak, milyen is a “valódi norvég black metal”. A hozzá hasonlóan fanatikus Dead (Jack Kilmer) csatlakozása után a banda extrém koncertjeinek egyre jobban híre megy, és ezzel együtt egyre mélyebbre merülnek a black metal dogmák bugyraiban. A fékevesztett bulik közepette kezd elmosódni a határ a sötét eszmék és a valóság között, Dead öngyilkos lesz, haláláról Euronymous bizarr fotókat készít, csak hogy növelje a lemezeladásokat. Amikor a zenekar új basszusgitárosa, Varg (Emory Cohen) kezdi túl komolyan veszi a pusztulást dicsőítő dalszövegeket, halálos rivalizálás veszi kezdetét közöttük. Templomokat gyújtanak fel, a sajtó is felfigyel rájuk. Varg-ot letartóztatják, ám Euronymus az esetből is kétes hírnevét építgeti tovább. A börtönből frissen szabadult Varg bajlós találkozót szervez, hogy végleg eldöntsék, ki is a black metal legsötétebb ura…

Az ismert zeneszerző, Mimi Nachtigal és a híres énekesnő, Venus Morgenstern őrülten egymásba szeretnek. Szenvedélyes viszonyuk hét évig tart, majd szakítanak. Szétválásuk után, mindketten arra a fájdalmas felismerésre jutnak, hogy immár semmi értelme az életüknek. Kiábrándultságukra különböző gyógyírt keresnek, Venus új szeretőt talál magának, Mimi pedig megöli magát... Ám a halál nem oltja ki szerelmüket, s bár Mimi az alvilágba jut, Venus pedig az élők között marad, nem lehetnek meg egymás nélkül, hiába tűnik úgy, már túl késő. A mindenre elszánt Venus, mint Orfeusz alászáll az alvilágba, hogy megkeresse és visszahozza szerelmét a holtak birodalmából...