Minden családnak megvan a maga fekete báránya. Tenenbauméknál azonban csak fekete bárányok vannak. Apjuk, Royal (Gene Hackman) még gyerekkorukba elszökött otthonról, azóta hitelbe él egy hotelben. Gyermekei mind zsenik voltak, és neurotikusok lettek. Chas (Ben Stiller) pénzügyi lángész, Margot (Gwyneth Paltrow) az évszázad drámaírója, Ritchie (Luke Wilson) teniszbajnok. A család azonban több ennél: a fura anya mellett még furább figurák gyülekeznek; a bogaras tudós (Bill Murray), a részeges aranyifjú (Owen Wilson) és még sokan mások veszik körül őket. Így aztán nem csoda, hogy Tenenbauméknál soha senki és semmi nem normális.
Trish (Cynthia Stevenson) boldog házasságban él pszichiáter férjével (Dylan Baker) és három gyermekükkel. A férj titokban kisfiúkra gerjed, fia tizenegy éves osztálytársánál próbálkozik, tömeggyilkos ámokfutásról fantáziál, és tinimagazinokkal maszturbál. A férj egyik páciense (az e szereppel befutó Philip Seymour Hoffman) obszcén telefonhívásokkal zaklat embereket, és Trish nővérét (Lara Flynn Boyle) próbálja elcsábítani. Ezalatt Trish szüleinek (Ben Gazzara, Louise Lasser) negyven éve tartó boldog házassága felbomlik, az asszonynak elege lett a floridai tespedésből. A boldogságtól ordítani sokak tyúkszemére lépett, amikor olyan embereket tárt a nézők elé, akik szenvednek konvencionális életük korlátai között, és perverz szexuális késztetéseiknek engedve próbálják megtalálni a boldogságot. A botránynak köszönhetően a művész mozik slágerévé vált sikerfilm úgy mutatta be közel sem hibátlan hőseit, hogy nem mondott ítéletet róluk, s ez viszolygást váltott ki a nézők egy részéből.
A világhíres amerikai táncos-színész-koreográfus Bob Fosse viszonylag kevés filmet készített, de művei, köztük a Kabaré, a modern musical határkövei. A Broadway-musical adaptációja nem csak óriási kassza- és közönségsiker lett, hanem új stílust is teremtett, a drámai musicalt, ami véget vetett a korábbi, csupán szórakoztatásra szánt musical korszakának. Fosse a varieté-énekesnő és egy angoltanár bonyolult szerelmi történetét történelmi keretbe helyezi. Míg a berlini lakosság az éjszakai lokálban mulat, egyre erősödik a barnaingesek terrorja.
A tinédzser korú, hamvas Christiane Berlin külvárosában él anyjával, húgával meg a macskájával, de már elege van az egészből. Egyetlen vágya, hogy bejusson a Soundba, Európa legmodernebb diszkójába. Itt azután a nagy élmény helyett a züllés, a kallódó és "belőtt" fiatalok társasága várja. Detlevtől megkapja az első slukkot, s azután nincs megállás Christiane számára sem...
A második világháború egyik legvéresebb esztendejének elején, 1942-ben a nácik titkos konferenciára hívták a birodalom legszűkebb elitjét a Berlin melletti Wannsee üdülővárosba. A történelemben Wannsee-i konferencia néven elhíresült eseményen dolgozták ki a zsidó népesség kiirtásának módozatait. Az Endlösung, azaz a végső megoldás volt a konferencia vezérmotívuma. Lépésről lépésre kiszámították a folyamatot, egészen "a maradék állomány megfelelő kezeléséig". A konferencia vezetője az a Heydrich generális volt, akit nem sokkal később a cseh ellenállás merénylői megöltek, erre a németek bosszúból egy egész falu lakosságát lemészárolták. Heydrich akkori jobbkeze pedig a hírhedt Adolf Eichmann volt.
Anyja halála után a tinilány, Purslane Hominy Will visszatér New Orleansba, hosszú évek után először - és két nappal a temetés után. Legnagyobb meglepetésére anyja házában vadidegeneket talál: Bobby Longot, az egykori irodalom professzort és pártfogoltját, Lawson Pinest. A két férfi élete már régen kisiklott, és mivel Pursynek sincs jobb dolga, együtt kezdenek élni a rozoga házban...
Seymour egy nagyáruházban dolgozik, fényképeket nagyít. Yorkinék a kedvenc vásárlói. Már hat éve itt nagyíttatják a családi fotóikat, és ha ők rendelnek, Seymour minden képből kettőt készít: egyet magának tesz el. Mert úgy döntött, ezek az emberek az ő családja, és még ha nem is tudnak róla, ő Yorkinék Seymour bácsikája. Egyre közelebb kerül hozzájuk. Észrevétlen marad, de egyre többet tud róluk. Ártatlan arccal mosolyog, ha találkoznak, de a tervei már nem ártatlanok. Be akar kerülni a házukba, hogy megjutalmazza a jókat, és megbüntesse, azt aki hibázott.
Kyle Pratt repülőmérnök férje öngyilkos lett. A megrendült asszony a hatéves kislányával, Juliával felszáll a Berlinből New Yorkba tartó repülőjáratra, hogy hazaszállítsák a férj holttestét. A gépen Kyle elalszik és amikor felébred, kétségbeesetten tapasztalja, hogy a kislánya eltűnt. Miután a személyzet egybehangzóan tagadja, hogy látták a gyermeket, a nő már saját épelméjűségében is kételkedni kezd. Amikor azonban felfedezi lánya keze nyomát az ablaküvegen, kétségbeesett lépésre szánja el magát: átveszi az irányítást az általa tervezett repülőgépen.
Kati és Steffi legjobb barátnők kicsi koruk óta. Ahogy szerelmi életük egyre fontosabbá válik, háttérbe szorul a tanulás, és csak a bulizáson jár az eszük. Egy este Steffi rajtakapja apját egy másik nővel. Barátnőjével szörnyűséges bosszút forral apja szeretője ellen, de végül annak lánya kerül céltáblájuk középpontjába. Mindeközben Kati kétes szerelmi kalandba keveredik egy idősebb sráccal. A két tinédzser lány együtt próbálja átvészelni ezt a nehéz időszakot, és közben ráébrednek, hogy sosem volt még ilyen nagy szükségük egymásra.
A film megtörtént esetet dolgoz fel. Meggyilkolt tinédzser szerelmespár holttestére bukkannak az észak-kaliforniai Vallejo városkájában 1968. december 20-án. A nyomozás zsákutcába jut. A helyi lap szenzációhajhász riportere naponta foglalkozik az üggyel, a város lakói pedig rettegésben élnek. Fél évvel később a gyilkos újra lecsap: ezúttal fiatal párral végez. Az újságok egy levelet kapnak, amelyben a gyilkos azzal fenyegetőzik, hogy további tizenkét alkalommal fog lecsapni. A levélhez kriptogramot is mellékel és azt állítja, hogy aki megfejti a bonyolult kódot, az megtudja, ki a gyilkos.