Szöveg nélküli. Az Utolsó ember a filmtörténet időtlen klasszikusa, amelyet 1958-ban a "brüsszeli 12"-be, minden idők legjobb filmjei közé is beválasztottak. Egy hotelportás története, akit öreg napjaira vécésnek fokoznak le, s akit a megaláztatás tönkretesz, hiszen pompás egyenruhájával élete értelmét is elvesztette. Murnau - és vele egyenrangú alkotótársai, Carl Mayer forgatókönyvíró, Karl Freund operatőr és nem utolsó sorban a főszerepet játszó, zseniális Emil Jannings - inzertek nélkül, a szöveg súlyától megszabadulva csak képekben, montázsokkal mesélik el a szívszorító történetet. A kamera szabadon mozog, követi a hős sorsát - az események főszereplőjévé válik. A hotel zsongó élete, az öreg portás részeg-jelenete, a pletykázó asszonyok montázsa, a szürke külváros és a csillogó hotel kontrasztja felejthetetlen képsorokban elevenedik meg.

A távoli jövőben az emberei civilizáció alapja a világháló lett, de ez a rendszer egy vírusos fertőzés következtében irányíthatatlanná vált.

Békés és felhőtlen az élet 1905-ben az amerikai délen, nyugalmas a 12 éves Lucius gyermekkora is. Ám az első citromsárga automobil megjelenésével Jeffersont és lakóit is megcsapja a változás hirtelen szele. Két zsivány felnőtt cimborája rábeszéli a fiút, hogy vegyék kölcsön a családi járgányt, és tegyenek egy kalandos kirándulást Memphisbe.