Zeman költői fantáziája a hatvanas években újabb nagysikerű filmet teremtett. Egy klasszikus meséhez nyúlt, s egyedi stílusában újjáteremtette Münchhausen báró kalandjait. Báró Münchhausen örök barátai és rokonlelkei egytől-egyig szinte Verne-figurák. Barbicane, az ágyú-klub elnöke, Nicole kapitány, Michel Ardan, de az örök holdlakók között találjuk Cyrano de Bergerac, a romantikus lelkületű költőt is. Ezek a csodás örökéletű emberkék különböző bolygókról repültek - a Vénuszról, a Marsról, a Jupiterről a Holdra, hogy ott Münchhausen báróval találkozhassanak és nagy kalandokban legyen részük. Felesküdtek a képzeletre, az új csillagokra, az új barátságokra, s az új kalandokra. Münchhausen legúrabb barátja egy fura kis tudálékos fickó lett, akit Holdlakó útitársként fogadott.
A törpök majd elkékülnek a sok bajtól, ami egyszerre rájuk szakad: Hókuszpók nem adja fel régi tervét, kézre akarja keríteni ősi ellenségeit, és egy sajnálatos balesetnek (meg Ügyifogyi kétbalkezességének) köszönhetően a nyomukra is jut. A törpcsapat csapdába kerül, és csak egy váratlanul megnyíló vészkijáraton keresztül menekülhet. Ám az a járat egy ismeretlen, távoli világba vezet: New Yorkba.