Mary Griffith (Sigourney Weaver) konzervatív keresztény elvek alapján neveli gyermekeit. A családi idill megváltozik, amikor kiderül, a legkisebb fiú, Bobby (Ryan Kelley) homoszexuális. Mary szentül hiszi, hogy Isten ki tudja gyógyítani fiát ebből a "bűnből" , és mindent el is követ ennek érdekében. Bobbyt pszichiáterhez cipeli, önkéntesként részt kell vennie a gyülekezet életében, ráadásul lépten nyomon a Bibliából vett igehelyekkel "bátorítja" fiát a gyógyulás felé vezető úton.Eleinte Bobby engedelmesen együttműködik édesanyja kirohanásaiban, de végül szembesülnie kell vele: minden erőfeszítése ellenére továbbra is saját neméhez vonzódik...

Katherine Watson 1953 végén Kaliforniából New Englandbe utazik, hogy művészettörténetet tanítson a Wellesley College leányiskolában. Abban a hiszemben lát neki a feladatnak, hogy tanítványai, akik az állam legjobb és legtehetségesebb diákjai, élni fognak az előttük felvillanó lehetőségekkel. Ám hamarosan rá kell jönnie, hogy a tekintélyes intézményben nagyon is konzervatív légkör uralkodik. A lányok stílus- és etikett tanára, Nancy Abbey széles körben osztott nézetei szerint egy fiatal lány számára sokkal értékesebb egy eljegyzési gyűrű, mint a tudományos műveltség. Amikor Katherine önálló gondolkodásra bátorítja a tanítványait, összeütközésbe kerül a tanári kar és a diákok konzervatívabb tagjaival, akik közül legelszántabb ellenfele egyik saját tanítványa lesz, az arisztokrata származású Betty Warren.

A nagy itáliai festő, Caravaggio életrajzírói szerint a festő azt állította, olyan pontosan másolta modelljeit, hogy még egy ecsetvonást sem tett soha, amit a sajátjának nevezhetett volna. Ezt használta ki Derek Jarman, amikor filmje cselekményének szerkezetét a festmények alapján építette fel. Jarman kombinálja a tudományost, a festőit és a látnokit. Bejárja Caravaggio világát, fantáziát sző a képeken szereplő emberekről, bennük találja meg Caravaggio viharos magánéletének szereplőit és drámáit.