Artur Rimbaud az 1800-as évek egyik legismertebb és legkiemelkedõbb költõje volt: zsenialitásáról ódákat zengtek, műveit imádták az emberek, ám kevesen tudják róla, hogy verseinek legjobbjait szinte gyerekként, 15 és 19 éves kora között írta. Rimbaud vidékrõl Párizsba szökve, kissé naiv, a végletekig romantikus ifjúként a nagyvárost járva keresi más költõk társaságát és így hozza össze a sors 1871-ben kora másik irodalmi nagyságával, a megbotránkoztató életet élõ Paul Verlaine-nel. A művészpáros kapcsolata rövidesen nem csupán a versek területére terjed ki, hiszen a feleségével folyamatosan kegyetlenkedõ mentor, Verlaine, érzelmileg is az ujja köré csavarja a nála tehetségesebb Rimbaud-t. Kettejük viharos szerelmi viszonyát nemsokára az árulás, az erõszak, a testi- és hatalomvágy, a bujaság, a megalázás és féltékenység sötét örvénye húzza mind mélyebbre.

Két nagymama úgy dönt, bevallja a családjának, hogy leszbikus, és összeházasodnak, ami óriási kavarodást okoz, és még az egyik unoka eljegyzését is veszélybe sodorja.

Ismerkedjünk meg Mervivel és Katával, az iráni-finn leszbikus párral, a tolerancia megtestesítőivel. Helyezzük őket egy finn kisvárosba, ahol Melvi szüleinél vannak látogatóban, és ahol találkozunk még egy meleg lelkésszel és rasszista feleségével, egy menekültpárti iráni aktivistával, egy német túlféltő testőrrel, és egy pacifistával, aki kitiltja a házából a politikai és vallási témákat – és kész is a nem mindennapi olvasztóüst. Vegyük őket körül még néhány helyi szélsőjobboldali aktivistával és pár menekülttel, és a keverék máris robbanásveszélyes!

Rusty és Daniel egy pár. Szeretik egymást, de Daniel már többet szeretne, mint motelszobai kapcsolatot. Üzleti útra indul, Rusty pedig üzlettársával az új munkájukba kezdenek bele. Rusty egy élelmiszerboltban megismerkedik Dennyvel, akivel szinte azonnal közelebbi kapcsolatba kerül. Denny AIDS-es és drogos is, valajóban azért kell neki Rusty, hogy kábítószerre legyen pénze. Rusty úgy érzi, szerelmes Dennybe és szeretné megmenteni a srácot.