McNamara 1995-ben megjelent emlékiratai inspirálták a filmet, melyben az egykori védelmi miniszter erkölcsi szempontból kérdőjelezi meg saját politikai pályafutását. Errol Morris riporter a közel húszórás interjú során nem csupán a Fehér Házban eltöltött éveiről, hanem a kormányon kívüli ténykedéséről is faggatta McNamarát. Például arról, milyen szerepet töltött be a II. világháborúban Japán bombázásában.

Dokumentumfilm a Szovjetunióról, és a sporttörténelem legsikeresebb nemzedékéről, a Red Army hokicsapatról. A film az eseményeket a csapatkapitány, Slava Fetisov szemszögéből mutatja be, aki nemzeti hősből a rendszer politikai ellenségévé vált.

Az osztrák rendező öt sikeres afrikai zene- és táncművész nyomába eredt kamerájával, és egy éven keresztül követte életüket. A ghánai, gambiai és kongói falvakból származó művészek az Afrika! Afrika! nevű formációval turnéznak szerte Európában, de eltéphetetlen gyökerekkel kötődnek hazájukhoz és családjukhoz. Schmiderer szeretettel láttatja hőseit, akik elragadó őszinteséggel mesélnek magukról, művészetükről és arról, hogy mit jelent számukra afrikainak lenni. Az interjúkat a táncjelenetek és az autentikus zenére vágott színpompás életképek kötik össze. Az ezekből áradó erő és életöröm viszi előre a filmet, elfeledtetve a nézővel azt a hiányosságot, hogy a másfél órás filmnek nincs dramaturgiai íve, csupán az egyéves időkeret fogja össze a cselekményt.