A dialógusok és valódi cselekmény nélküli film máshol még soha nem látott perspektívából mutatja meg a természet csodáit, a felhőket, a viharokat, a naplementét és az éjszaka fényeit, hol lassítva, hol felgyorsítva az eseményeket, majd az ember alkotta létesítmények művészien fényképezett részleteiben gyönyörködhet a néző, a milliós nagyvárosok forgatagában, a szinte néptelen sivatagok látványában, a különböző népcsoportokhoz tartozó emberi arcokban, de láthatunk balettszerűen mozgó gyártósoron dolgozó robotokat, az ipar képeit, és láthatjuk az emberi pusztítás nyomait is. Koyaanisqatsi hopi nyelven annyit jelent: egyensúlyából kibillent világ - kizökkent világ. Reggio filmje hol megnyugtatja a nézőt, hol csodálkozásra készteti, de mindenképpen gondolkodásra serkent. Célja, hogy meglássuk a világ hétköznapi csodáit, és megértsük, hogy milyen veszélyek fenyegetik változó világunkat, ha az embernek köszönhetően kibillen a kényes egyensúly!

Egy kies makedón faluban az 50 pár éves Hatidze felfelé baktat a hegyoldalon, hogy ellenőrizze a sziklák között fészkelő méhkolóniáit. Titokzatos varázsigét duruzsol nekik, miközben finoman manőverezik a méhkasok között, bármiféle védőháló vagy kesztyű nélkül. Az otthonául szolgáló tanyán Hatidze a saját kezűleg készített méhkasokról és ágyhoz kötött édesanyjáról gondoskodik, időnként pedig ellátogat a fővárosba, hogy eladja áruit. Mígnem egy nap egy vándorló család telepszik le a szomszédságában, és Hatidze békés birodalmát hirtelen gépek zúgása, hét rikoltozó kisgyerek és 150 tehén zaja töri meg. Hatidze mindezek ellenére melegen fogadja a sorstársakat, és nem tart tőlük vissza semmit sem – kezdve a kipróbált és bevált méhészeti tanácsoktól, a szeretetén át egészen a különleges brandyjéig. Rövid időn belül azonban Hussein, a család feje, számos olyan döntést hoz, amelyek örökre tönkretehetik azt a világot, amelyben Hatidze a természettel harmóniában élt.

1950-ben a tanzániai Viktória-tóba mesterségesen betelepítették a nílusi sügér nevű halfajt, mely ragadozó lévén rövid időn belül kiírtotta a tó természetesen ott élő egyéb halfajait felborítva az élővilág egyensúlyát és ökológiai katasztrófát előidézve. A betelepítők mindezt azért vitték végbe, hogy az elszaporodott értékes húsú sügért tonnaszám halászhassák ki a tóból és vihessék az európai piacokra jó pénzért eladni rabszolgasorba döntve a helyi bennszülötteket, akiket fillérekért embertelen körülmények között dolgoztatnak a halászatban és a halfeldolgozásban. A halat külföldre szállító repülőgépek fegyvereket hoznak Oroszországból tovább éltetve ezzel az Afrika történelmét fémjelző polgárháborúskodást.