A César-díjas Mikrokozmosz nem szokványos természetfilm, inkább rovar-eposz, hősökkel, istenekkel. A film címe beszélő cím, a körülöttünk lévő mikrovilágot, magát a mikrokozmoszt teszi láthatóvá a biológus páros. A Mikrokozmoszban egy és negyed órán át minden szöveg, narráció, ismeretterjesztő információ nélkül élhetjük át az apró, fűközeli lények: rovarok, csigák, lepkék életét. Olyan ez a film, mint egy szimfónia vagy mint egy ősi mítoszokat rejtő képeskönyv. Nem természetfilm, nem dokumentum, nem ismeretterjesztő oktatófilm, hanem a valóság valószerűtlen látása, egy nem létező perspektívából való szemlélése, mely így egy valótlan valóságot teremt, ismert lényeket tesz idegenné, saját világunkat a képzelet alkotásává változtatja, vagyis ez a film - ahogy maga nevezi magát - "természeti fikció".

Napjainkban soha nem látott módon csökken Földünkön az élőlények sokfélesége, vagyis a biodiverzitás. Mik a kiváltó okok, mióta tart ez a folyamat, mi az emberiség szerepe mindebben, és mit tehetünk a folyamat lelassítása érdekében? Milyen következményekkel jár a fajok eltűnése? Milyen összefüggés tárható fel a biodiverzitás szűkülése, valamint az olyan világjárványok terjedése között, mint a Covid-19? David Attenborough legújabb filmjében ezekre a kérdésekre keresi a választ, hogy tehessünk valamit bolygónk jövőjéért, mielőtt túl késő lenne.

Werner Herzog és Clive Oppenheimer rendezők segítségével rendkívüli utazást teszünk szerte a bolygón és az univerzumban, és azt vizsgáljuk, hogy a meteoritok, a hullócsillagok és a nagy horderejű becsapódások hogyan ébresztettek bennünk kíváncsiságot más világok iránt, illetve hogy hatásukra miként értékeljük át sorsunkat.