John úgy dönt, otthagyja főiskolai állását és elköltözik a városból. Az utolsó dobozokat rakja teherautójára mikor megjelennek kollégái, hogy egy búcsúpartin köszönjenek el barátjuktól. Miközben a költözésről faggatják, John tölt mindenkinek egy pohár whisky-t, vesz egy nagy levegőt, majd egy igen meglepő történettel áll elő.

Poétikus szerelmi háromszög-történet, egy lányé és két férfié, melyet az a dramaturgiai szál bonyolít még, hogy a két fiú nemcsak ugyanazért a lányért versenyez, hanem még egymással is, mert mindkettő sikeres író akar lenni. Ami az egyiknek sikerül, a másiknak nem. Erik tehetséges író, befut, Phillip az árnyéka. Phillip nehezen viseli a kudarcok sorozatát, s egy szanatórium pszichiátriai osztályára kerül. Hat hónap után Erik és barátai érte mennek, s hazahozzák. A film nagyszerű, melankolikus, okos, ugyanakkor rendkívül érzékenyen mesél a feltétlen barátságról, a megszállottságról, az elhivatottságról, s a nem oly könnyű szerelemről. A francia újhullám hagyományait követi, Francois Truffaut Jules és Jimje kísért.

Massoud Amir Behrani iráni bevándorló megtakarított pénzének jelentős részét arra fordítja, hogy a lehető legjobb körülményeket teremtse meg lánya számára a tökéletes házassághoz. A menyegzőt követően vagyona maradékából házat vásárol egy aukción, nem sejtve, hogy ezzel egy jogi huzavona kellős közepébe kerül a ház volt tulajdonosával. Kezdetben csak a paragrafusok ütköznek egymással, ám később a személyes ellentétek komoly konfrontálódást eredményeznek tragikus következményekkel.

Katie (Barbra Streisand) és Hubbell (Robert Redford) tökéletes ellentétei egymásnak, de egy dolog közös bennük. Mindketten a végletekig őszinték. Szinte lehetetlen, mégis egymásba szeretnek. Sőt, nyilvánvaló különbözőségük és a szülői tiltás ellenére összeházasodnak. Házasságuk szenvedélyes és bensőséges egészen addig, amíg a történelem közbe nem szól. Politikai és erkölcsi nézeteltéréseiket még a szerelem sem képes legyőzni.

"Linklater „novelláiban” a spleen, a szabadság, a bosszú, a konformizmus elleni lázadás, a politikai kritika váltják egymást rendezetlen képekben. Szinte azt érezzük, hogy a rendező filmjét csak saját tudatalatti mentális struktúrájában építette fel. Fő erejét viszont nem az alakokat steadycam mozgással követő képek (állandó operatőre Lee Daniel), hanem a beszédek adják. A több tucatnyi irodalmi, filozófiai és zenei idézet teszi kultikussá ezt a füzért. Mégis a tömérdek alak mellett egy-két motívum összefogja a dekonstrukciót. A lehetséges vagy lehetetlen szabadság kérdése, az ebből fakadó társadalmi rendszer tagadása, valamint az egzisztencialista lét feszegetése, amely hol a passzivitás léte, hol a rombolás, hol pedig a párkapcsolatban jelenik meg." (Ritter György - filmtett.ro)

Annie Marchand külön él férjétől, Glentől. A férfi öngyilkossági kísérlete után az asszony nem bízik volt férjében, és közös lányukat is nehéz szívvel bízza rá. Annie-nek új kapcsolata van egy nős férfivel, ami egy motelszámlának köszönhetően kiderül. Glenből ez komoly indulatokat és agressziót vált ki. Egy borongós téli délután Annie szomorkás hangulatban otthon tölti az időt lányával, amikor elalszik. Mikor felébred, sehol sem találja gyermekét. A rendőrség először Glennél keresi a kislányt, majd a lakosságot is bevonva folytatják a kutatást.