Kelet-Berlin, 1983 novembere, hat évvel a berlini fal leomlása előtt: az NDK és állambiztonsági szolgálata még elnyomja a (másként) gondolkodókat, és kíméletlen megfigyelő-besúgó rendszere mindenkit behálóz. Ennek a gépezetnek tökéletes fogaskereke Gerd Wiesler százados (Ulrich Mühe), akit politikai nyomásra egy sikeres színpadi szerzőre, Georg Dreymanra (Sebastian Koch) és élettársára, az ünnepelt színésznőre Christa-Maria Sielandra (Martina Gedeck) állítanak. A rendszerhez vakon hű Wiesler, a mások életét figyelve hamarosan ráébred saját élete kisszerűségére.

Egy hajléktalan fiatalember minden reggel motorjával járja a várost, és szórólapokat tesz ki a házak ajtajára, hogy este betörjön oda, ahol nincsenek otthon - azaz nem mozdították el a kitett hirdetéseket. A célja nem a vagyonszerzés, mindössze szállást keres, ahol meghúzhatja magát éjszakára. A fiú a "szíves vendéglátásért" cserébe még fizet is, hiszen másnap reggeli távozása elõtt kimos, kitakarít és megjavítja az elromlott háztartási gépeket. Az élete akkor változik meg gyökeresen, amikor találkozik egy gyönyörű és gazdag nõvel, aki tönkrement, boldogtalan házasságban él. A fiú késõbb megmenti a nõt a férj karmai közül. Kettejük egészen furcsa kapcsolata kezdõdik el ekkor. Szótlanul járják a nagyváros utcáit, s ugyanazt a rituálét folytatják ketten, mint addig a fiú csinált egyedül.

Fred, a középkorú szaxofonista gyanúja szerint a felesége megcsalja. Renee ugyanis nem veszi fel a telefonjait, kihagyja a koncertjeit, és egyre gyakrabban látja az egyik ismerősével, Andyvel. Amikor az asszonyt holtan találják, Fred rács mögé kerül, és gyilkosság vádjával halálra ítélik. Egy nap a férfi különös módon eltűnik a cellájából, a helyén pedig egy rémült fiatalember van. Az autószerelő Pete nem tudja, hogy került oda. Bár lehet, hogy abban is egy nő játszott szerepet. Egy gengszter felesége, a buja Alice, aki meglepő módon hasonlít Renee-re.

Rambo a vietnámi veterán, egy amerikai kisvárosba érkezik. Rendhagyó öltözete miatt pedig szinte azonnal felhívja magára a helyi seriff figyelmét. A rend túlbuzgó őre szeretné megelőzni a bajt, így minden különösebb ok nélkül távozásra szólítja fel az idegent. Rambo azonban nem szereti, ha mások mondják meg, mit csináljon, s amikor a rendőr kitessékeli őt a város határán túl, azonnal visszafordul. Letartóztatják, megmotozzák és fogdába zárják. A rácsok látványa, az erőszak, az őrök durvasága kínzó emlékeket ébreszt a veteránban, mert a háború alatt megtapasztalhatta, hogy mit jelent fogságba esni. Rambo a fogva tartóira támad és megszökik. A Vietnámban tanult gerilla-hadviselés szabályai szerint pedig azonnal a közeli erdőség felé veszi az irányt.

A film alapjául az 1971-es, hírhedt Stanford-i börtönkísérlet szolgál. A kutatólaborban egy valódi börtönt modelleznek, cellákkal, rácsokkal és megfigyelő kamerákkal felszerelve. Két héten keresztül 20 férfi játssza el a börtönőrök és a rabok szerepét, miközben a tudósok az agresszív viselkedést vizsgálják. A rabok el vannak zárva, és látszólag enyhe megkötések vonatkoznak rájuk, az őrök pedig azt az utasítást kapják, hogy fizikai erőszak nélkül próbáljanak meg rendet tartani. A résztvevők közül bárki bármikor kiléphet, de a szereplőknek fizetett díjat ebben az esetben nem veheti fel. Az első napokban a két csoport közötti hangulat inkább csak bizonytalan, de ahogy telik az idő egyre több valódi konfliktus alakul ki, az őrök pedig egyre drasztikusabb korlátozásokat vezetnek be a fegyelem megtartása érdekében. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a kísérlet túl jól sikerül.

Három alapszabály van: senki ne sérüljön meg, senkit ne érjen kár és játssz úgy, mintha nem volna veszteni valód. Danny Ocean 24 órával feltételes szabadlábra helyezése után már új, eddigi legmerészebb tervén dolgozik. Egy nagy bokszmeccs éjszakáján Las Vegas három legnagyobb kaszinóját akarja kirabolni. A bandája csupa különleges emberekből áll. Mindannyian profik, akik tudják: a tét 150 millió dollár. Azt, hogy a három kaszinónak ugyanaz a tulajdonosa és Ocean egykori feleségével jár mostanában, azt egyikük sem sejti.

A pszichopata bűnöző, Max Cady 14 évi börtön után kiszabadul, s csak egyetlen cél lebeg előtte: bosszút állni egykori ügyvédjén, San Bowdenen. Először is odaköltözik Bowdenék közelébe, és megpróbál az ügyvéd feleségének és lányának bizalmába férkőzni. Egy idő után Cady jelenléte nyomasztóvá válik, alakja ott kísért mindenütt, s szinte hatalmába keríti az egyre bizonytalanabbá váló családot. Sam Bowden hamarosan rájön, hogy jogi eszközökkel képtelen megvédelmezni gyönyörű feleségét és kamaszodó lányát, ezért vidékre menekül, ám az egyre ördögibb arcot öltő, semmitől vissza nem riadó Cady ide is követi. Végül Bowdennek Cape Fearnél kell szembenéznie a Gonosszal és akár élete árán is megvédelmeznie családját.

A történet az újrakezdésről szól. Frankie megjárta a szövetségiek drogelvonóját, rehabilitálták és "harckészen leszerelt", mint egykor a hadseregből. Felesége, akit tolószékbe kényszerített autóbalesetük, vegyes érzelmekkel várja a férfit. Szeretné, ha otthon lenne vele, de azt is szeretné, ha több pénzzel gazdálkodhatna. Frankie-nek nagyra törő tervei vannak. Dobosnak készül egy jazz-zenekarba, és egyszer s mindenkorra tiszta kíván maradni, végzett a droggal. Ember tervez.

Henry Brubaker rabruhában megy a wakefieldi börtönbe, ahova igazgatónak nevezték ki, mert először a rabok szemszögéből szeretné megítélni a viszonyokat. De kilétét hamarabb fel kell fedni, mint gondolná, mert csak így mentheti meg egyik fogolytársa életét... Megtörtént eseményt dolgoz fel a film. Thomas Murton, aki egykor kriminológiát tanított, 1971-ben sikertelenül próbálkozott egy arkansasi börtönben megreformálni a tarthatatlan viszonyokat. A forgatásnal maga Morton is ott bábáskodott, és az elkészült munkát minden borzalmával és sokkoló képsorával együtt meglehetősen valósághűnek találta.

A Kötözz meg és ölelj! című vígjátékban Ricky-t kiengedték az elmegyógyintézetből. A még mindig nem teljesen ép elméjű férfi üldözni kezdi Marinát, a pornószínésznőt, mivel azt szeretné, ha a lány hozzá menne feleségül. Marina azonban nem lelkesedik az ötletért... Ez a film Almodóvar és Victoria Abril, a nagy díva gyümölcsöző kapcsolatának kezdete.

Frank Leone (Sylvester Stallone) igazi mintafegyenc. Elfogadta, hogy korábbi bűnéért meg kell bűnhődnie, ezért a legmesszebbmenőkig betartja a börtön szigorú szabályait. Tudja, hogy a rácsokon túl alig több, mint fél év múlva egy új élet és egy szerető barátnő várja. Egy napon azonban átszállítják Franket az ország egyik legkeményebben őrzött, szigorított fegyintézetébe. Kiderül az ügy háttérében a börtön kegyetlen igazgatója, Drumgoole (Donald Sutherland) áll, aki személyes bosszúból minden módszert bevet, hogy a szabadulás előtt álló elítéltet gyilkosságra, vagy szökési kísérletre kényszerítse. Frank amíg csak tud, ellenáll a provokációnak. Ám, amikor már az életét is veszély fenyegeti, lépnie kell.

Cyrus Grissom, a Vírus és a többiek mind életfogytiglanra ítélt gyilkosok, akiket az ország legbiztonságosabb börtönébe akarnak átszállítani. Közéjük kerül Cameron Poe, az amnesztiával szabaduló rohamosztagos. Ő családjához térne haza, de váratlanul tudomásul kell vennie, hogy megpróbáltatásai folytatódnak. Nem az ügyész, hanem az élet folyamodott súlyosbításért; ami az elkövetkezendő huszonnégy órában vár rá, ahhoz képest az elmúlt nyolc börtönév kismiska.

Koistinen-nek, az egyedül élő magányos férfinek az a különleges adottsága, hogy senki sem kedveli. Nemcsak azok, akik ismerik, hanem azok sem, akik először találkoznak vele. Egy bevásárlóközpontban dolgozik éjjeliőrként, a főnöke három év után is képtelen megjegyezni a nevét. A többi munkatársa állandóan cukkolja, főleg a nőkkel kapcsolatos tapasztalatlanságáért és ügyetlenségéért. Az egyetlen személy, aki emberségesen bánik vele, az a szomszédos étkezdében dolgozó nő, Aila. Ám hirtelen minden megváltozik, amikor egy feltűnő szőke szépség, Mirja leül mellé egy étteremben. Ez az első eset, hogy valaki érdeklődést mutat iránta, nem csoda hát, hogy Koistinen először képtelen felengedni a számára ismeretlen helyzetben. De érzelmei lassan előbújnak, és kis idő múlva már egy párt alkotnak Mirjával. A nő vérbeli femme fatale, így nem csoda, hogy Koistinen nemsokára egy bűneset fő gyanúsítottjaként találja magát.

Chip egy flúgos kábeltévé szerelõ, aki munkája közben barátokra vadászik. Mikor Steven Kovak lakásában szereli a kábeleket, a két férfi összebarátkozik, de ez a barátság Steven számára egyre terhesebbé válik, mert Chip a barátságot eltéphetetlen kötelékként értelmezi, és Stevennek lassan egy perc nyugta sincs.

A két Grimm testvér, Jacob és Wilhelm szélhámosságból élnek, és a francia hatóságok elől menekülnek. A testvérek rövidesen a fantáziájuk teremtette mesevilágban találják magukat, ahol egy bűvös erdőben titokzatos körülmények között fiatal lányok tűnnek el. Itt tényleg szükségük lesz minden trükkre, ellenfelük ugyanis a Tükör királynő.

Paul Vitti, a rettegett maffiavezér egy nap igencsak meglepi őreit a börtönben: bárgyú mosollyal fel-alá mászkál, és időről-időre nótára gyújt. Ha Vitti musicalszámokat kezd el dalolni a cellájában, vajon ki máshoz fordulhatnak az illetékesek, mint a pszichiáteréhez? Sobel doktor hiába tiltakozik, gyorsan megszületik döntés: Vitti beköltözik Sobel házába, hogy alapos kezelésnek vesse alá magát.

Ruben-t börtönbüntetésre ítélik egy szerencsétlenül végződő autóbaleset miatt. A rács mögött ismerkedik meg Carlos-al, aki cellatársa, mentora, majd szeretője lesz, végül a barátságként induló kapcsolat szenvedélyes románccá alakul. Carlos-t Ruben előtt kiengedik a börtönből, visszatér az életébe, autójavító műhelyt vezet, édesanyjával és barátnőjével él. Néhány évvel később Ruben is szabadul, majd felkutatja Carlos-t. Egy szívbemarkoló történet a túlélésről, mely nem csak a két férfi életére vonatkoztatható, hanem a kapcsolatukra is. Vajon a börtön falai között kialakult viszony a cellán kívüli világban is folytatódhat?