Az Apollo 13 három fős legénysége nekivág a végtelen világűrnek 1970. április 11-én. Küldetésük nem mindennapi: leszállni a Holdra. A kilövés simán megy, a mérnökökből, tudósokból és matematikusokból álló houstoni irányító központ felügyeli a repülést. Az űrhajó majdnem eléri a Holdat, amikor a következő üzenet érkezik 330 ezer kilométer messzeségből a Földre: "Houston, baj van." A három űrhajóst egy hibás alkatrész miatt bekövetkezett robbanás megfosztja az oxigéntől, az energiától és a hajó irányításának lehetőségétől. A tét többé már nem a Hold elérése, hanem az életben maradás.

Az ötvenes években az emberiség még félelemmel vegyes ámulattal figyelte az ismeretlen, titokzatos és veszélyes világűrt. Miután a szovjetek 1957-ben fellőtték az első Szputnyikot, Amerikában nekikezdtek egy olyan űrhajó elkészítésének, mellyel embert küldhetnek a világűrbe. A legjobb pilótákból 1959-re válogatták össze azt a hétfős csapatot, melynek tagjai közül kerül ki az első amerikai űrhajós. "Az Igazak"-nak hívták őket, akiket egységes csapattá, igaz barátokká kovácsolt a hatalmas feladat. A szovjetek azonban újból megelőzik őket, első emberként Gagarin jár a világűrben.

Az emberiség Holdra szállásának napja igen ferde tükörből. 1969. július 19-én az egész emberiség együtt büszkélkedett az Apollo 11-es űrhajó legénységével és bámulta a Holdra lépő ember első lábnyomát. Kevesen tudják, hogy az egyenes közvetítés igencsak nehezen jött össze. Igaz történet alapján készült film a találékony ausztrál mérnökökről, akik dacolva a nehézségekkel 600 millió ember számára biztosították a technikát a nagy lépéshez. A NASA emberei féltették a méregdrága parabola-antennát az ausztrálok kezébe adni, akik egy birkafarm kellős közepére telepítették a technikát. Az amerikaiak aggályoskodásait rendre lerázta a komolynak nem nagyon mondható csapat Cliff Buxton vezetésével.

Christa Mcauliffe New Hampshire-i tanárnőt nagy öröm érte az 1980-as évek közepén: több ezer jelentkező közül őrá esett a NASA választása, ő lehetett az első civil, aki nekiindulhatott a világűrnek egy űrhajó fedélzetén. Álmai - és a NASA álmai - azonban tragikusan rövid életűek voltak: a Challenger űrrepülőgép nem sokkal az indítás után felrobbant, a fedélzetén tartózkodó valamennyi asztronauta életét kioltva. A film a Challenger-katasztrófa és a baleset utóéletének megrendítő krónikája.

Itt kezdődik a holnap: minden idők legbonyolultabb tudományos laboratóriuma, a Nemzetközi Űrállomás 350 kilométer távolságra, óránként 28.000 kilométeres sebességgel kering a Föld körül. Ez a film lenyűgöző képeken keresztül mutatja be az űrbéli kutatóközpontot, ahol a ma égi hősei olyan technológiák kifejlesztésén dolgoznak, amelyeknek köszönhetően a jövőben eljuthatunk a Marsra is, és amelyek új megoldásokat kínálnak földi problémáinkra. A legizgalmasabb felvételeken láthatjuk, hogyan építették az űrállomást keringés közben, és a legénység mindennapjaiba is bepillanthatunk. Megtudjuk, hogyan dolgoznak és tornáznak, vagy épp miként vágnak hajat és isznak vizet (a súlytalanság állapotában a vízbuborékot könnyűszerrel odébb pöckölhetjük). Szkafandert fel, induljon az űrutazás!