1946-ban egy Andy Dufresne nevű bankárt - noha makacsul hangoztatja ártatlanságát - kettős gyilkosság elkövetése miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélnek. Dufresne egy Maine állambeli büntetés-végrehajtó intézetbe kerül és hamar meg kell ismerkedjen a börtönélet kegyetlen mindennapjaival, a szadista börtönszemélyzettel, a szinte elállatiasodott rabokkal. Azonban Andy nem törik meg. A bankéletben szerzett tapasztalatai segítségével elnyeri az őrök kegyét és azzal, hogy elvállalja egyik rabtársa illegális akcióiból származó bevételeinek könyvelését, kivívja "társai" elismerését is. Cserébe viszont lehetőséget kap a börtön könyvtárának a fejlesztésére, ezzel némi emberi méltóságot csempészve a keserű körülmények között élő rabok mindennapjaiba.
Vannak filmek, amelyek beépülnek életünkbe, hiába változik az idő, az ízlés és a technika, kopásmentesen szépek maradnak, akárcsak legigazabb emlékeink. Ha csak úgy véletlenül meghalljuk Nino Rota filmzenéjének azt a bizonyos feledhetetlen dallamát, máris felidéződik bennünk a megrázó, mégis felemelő történet az édes, bolondos, csupa lélek Gelsomináról, az erőszakos, durva érzelmeket megvető Zampanóról, meg a mindentudó bolondról, aki megtanítja Gelsominát arra a bölcsességre, hogy minden létezésnek értelme van itt a földön.
A bolond nadrág című epizódban egy fondorlatos pingvinnel kell felvennie Gromitnak a harcot, akit Wallace albérlőnek vett fel, és ráadásul gyémántrabláson töri a fejét.
Robert Pupkin a hírnév bűvöletében él. Ő az, aki bármit megtenne azért, hogy valóra váltsa az igazi amerikai álmot, melyet a hírnév és a pénz jelent. Pupkin ígéretes komikus, aki bármit megtenne, hogy azonnal a csúcsra jusson. Az első lépés ennek érdekében: bejutni az ország legnézettebb talk-show-jába és ott egy rövid előadást tartani. Pupkin azonban egyvalamire nem gondol: minél magasabbra kerül annál nagyobbat zuhan az ember.
A birka akcióban egy birkatolvaj bandát kell felszámolniuk főhőseinknek.
A nagy sajttúrában a házi feltaláló, Wallace és kutyája, Gromit mindent megtesz azért, hogy hozzájusson kedvenc sajtjához – ha kell a holdig is elmennek.
John Sedley egyáltalán nem jóképű. Johnny ugyanis születésétől fogva deformálódott. Egész életében gúnyolták emiatt. Legelterjedtebb gúnyneve a Jóarcú. Mivel soha sem fogadták be a társadalomba, a férfi kénytelen volt annak peremén, a rablók és banditák között felnőni. Így vált rettenthetetlen és profi rablóvá. Egy érmebolt kirablása során azonban egyik társa feldobja őt a rendőrségen. Bár az őt kihallgató rendőr azt az ajánlatot teszi neki, hogy ha besúgja társait akkor elengedik, Johnny nem hajlandó beszélni. Öt év börtönre ítélik a fiút. S börtönévei alatt csak egyetlen dolog foglalkoztatja és tartja életben, a bosszúvágy. Amikor kiszabadul, meg is kezdi a bosszú végrehajtását...
A kilencvenes évek elején a brit hatóságok úgy döntöttek, hogy a rövid időre elítélt rabokat humanitárius feladatokkal készítik fel a szabad életre. Hűsünket, az angol Brute-ot egy román árvaházba küldik, hogy ott tegye hasznossá magát. A kezdetben cinikus fenegyerekként mutatkozó elítélt csakhamar döbbenetes bűntényt leplez le...