Egy ismétlõdõ rablótámadásoknak kitett falu gazdátlan szamurájokat roninokat fogad fel, hogy azok, mint a harc művészei, megvédjék a termésüket. Ez végül nem kis áldozat árán és a falusiak részvételével sikerül is. A rendkívül mozgalmas csatajelenetekben megjelenített harc ellenére sem egyszerű kosztümös kalandfilmet látunk, hiszen Kurosawa itt is az embereket, az emberi kapcsolatokat helyezte a középpontba: a parasztoknak mindenekelõtt magukat, vagyis számító önzésüket, gyanakvásukat kell legyõzniük. Ez a nagy kritikai és közönségsikert aratott, filozófikus mélységű szamurájfilm szolgált egy hasonlóképpen közkedvelt amerikai western, A hét mesterlövész alapjául.
A '80-as évek végén, Oh Dae-soo-t, a teljesen átlagos családapát elrabolják saját háza elől és évekig fogva tartják egy privát cellában, ahol az egyetlen kapcsolatot a külvilággal egy televízió jelenti számára. Így szerez tudomást róla, hogy feleségét megölték és a rendőrség őt gyanúsítja. Értelmetlen és érthetetlen fogvatartása a kezdeti kétségbeesés után eltökélt belső bosszúvá érik. 15 évvel később szabadul, mindenféle magyarázat nélkül. Oh Dae-soo-t megkeresi az a személy, aki valószínűleg minden balszerencséjének okozója és azt javasolja, hogy találja meg, ki és miért tartotta fogva annyi éven át. A rémálom folytatódik Oh Dae-soo számára.
Ez a velencei fesztiválon nagydíjjal kitüntetett, rendkívül szép és mozgalmas (420 vágást tartalmazó!) film hozta meg a világhírt Kurosawának, és keltette fel a nyugati közönség érdeklődését a japán film iránt. A XII. századi polgárháborúk sújtotta Kiotóban vagyunk. A címadó romos kapu alatt várja az eső elálltát egy buddhista pap, egy közember és egy szamurájgyilkosság tanújaként kihallgatott favágó. A szamuráj halálának s felesége megerőszakolásának esetét különbözőképpen adja elő a gyanúsított bandita, Tajomaru és a többi résztvevő. Mégsem az igazság viszonylagosságáról van itt szó, hanem az emberek viszonyáról saját hazugságaikhoz. "A különböző értelmezések mögött az a félelem bújik meg, hogy az események másnak mutatják az elbeszélőt, mint amilyennek látni szeretné magát, hogy megsemmisítik dicsekvése alapját." (Berkes Ildikó)
Hidetora fejedelem átadja birodalmának irányítását legidősebb fiának, Tarónak. Saburu, a legkisebb fiú nem helyesli apja döntését, mert mindkét bátyját túlságosan hatalomszeretőnek ismeri, s emiatt egyiküket sem érzi alkalmasnak egy egységes állam vezetésére. Az atya ezért Saburu ellen fordul, de hamarosan kénytelen lesz belátni, hogy lázadó fiának volt igaza...
A faluban felüti a fejét egy pletyka, hogy a falu egyik vezetője korrupt. Kilenc fiatal falusi szamuráj nagy lelkesen meg is próbálja felszámolni a korrupciót és együtt várják a falu másik befolyásos emberének, Kurofujinak a képviselőit. Izgatott beszélgetésük közben az egyik sötét sarokból előmászik egy éppen ott alvó szamuráj, aki miután keresetlen szavakkal, de vaslogikával levezeti a fiataloknak, hogy nagyon át lettek verve, a segítségükre siet. A korruptnak tartott vezetőt (aki a fiatalok egyikének a nagybátyja) elrabolja Kurofuji bandája és a kis csapat élén a meglehetősen faragatlan, de remek taktikai és stratégiai (nem mellékesen pedig nagyszerű harci) képességekkel megáldott ronin megkezdi a kiszabadításának kivitelezését. Ez persze nem olyan egyszerű, mert Kurofujit és az elrabolt vezetőt, Mutsutat egy egész hadsereg védi, akiknek vezetője egy szintén jóképességű szamuráj, Hanbei.
A 16. századi japán történelmet a vissza-visszatérő polgárháborúk, a hatalomra törő klánok egymás ellen indított harcai jellemezték. Takeda Singen herceg klánja hatalma megóvása érdekében hadicselhez folyamodik: egy "árnyékharcost", vagyis "kagemusát" bérel fel és állít vezére helyébe a harcmezőkön. Ez a hasonmás egy gazfickó, akit csupán a klán urához való tökéletes hasonlósága ment meg a kivégzéstől. A kagemusa mindinkább belejön szerepébe, és a klán seregei győzelmet győzelemre halmoznak parancsnoksága alatt. A herceg fia, Kacujori azonban ezt nem nézi jó szemmel, s végül eléri, hogy elkergetik az udvartól. Ezzel azonban megkezdődik a nagy hatalmú nemzetség pusztulása: hadseregük a végső véres ütközetben megsemmisítő vereséget szenved.
A fiatalon jakuzává vált Kenji hűséget esküszik régimódi főnökének, és megfogadja, hogy a változó időkben is tartja magát a család törvényeihez.
A történet XIX. századi Japánba vezet minket. Főhőse Zatoichi, látszatra csupán egy vak vándor, aki szerencsejátékból és masszírozásból él. De az álarc mögött valójában egy kardforgató mester rejtőzik, megáldva a lélegzetelállítóan pontos szúrások és a villámgyors kardrántás tehetségével. Zatoichi vándorlása során egy eldugott kis hegyi városkába ér, melyet Ginzo bandája tart hatalmában. A kegyetlen Ginzok mindenkit elpusztítanak, aki útjukban áll, különösen azóta, hogy felfogadták Hattorit, a félelmetes hírű ronint, aki beteg felesége megmentéséĂrt áll be védelmi pénzszedőnek a bandába. Zatoichi és fiatal barátja, Shinkichi egy játékbarlangban találkoznak két gésával. Okinu és testvére, Osei éppoly veszélyesek, mint amilyen gyönyörűek. A városba szüleik gyilkosai után jöttek, hogy bosszút álljanak rajtuk.
Kelet és Nyugat folyamatos harcban áll. Még jó, hogy vannak vakmerő emberek, akik vigyáznak ránk. Még ha nem is tudnak egymásról. Loid és Yor tökéletes házaspár, példaszerű család, akik együtt nevelik kislányukat. Nem sejtik, hogy az egyikük szuperkém, a másik orgyilkos. És egy fontos (a szupernél is szupertitkosabb ügyben) úgy kell tenniük, mintha családi nyaralásra mennének, egy téli üdülőhelyre. A kislány, Anja nagyon jól érzi magát. Annyira, hogy véletlenül lenyel egy csokiba rejtett mikrofilmet – és attól kezdve több világrend összes hőse és gonosza őt üldözi. A szülei pedig megpróbálják megmenteni: először csak a mikrofilmet, azután, ahogy felfedezik, hogy milyen jó triót alkotnak, a közös családi örömöket is.