Artur Rimbaud az 1800-as évek egyik legismertebb és legkiemelkedõbb költõje volt: zsenialitásáról ódákat zengtek, műveit imádták az emberek, ám kevesen tudják róla, hogy verseinek legjobbjait szinte gyerekként, 15 és 19 éves kora között írta. Rimbaud vidékrõl Párizsba szökve, kissé naiv, a végletekig romantikus ifjúként a nagyvárost járva keresi más költõk társaságát és így hozza össze a sors 1871-ben kora másik irodalmi nagyságával, a megbotránkoztató életet élõ Paul Verlaine-nel. A művészpáros kapcsolata rövidesen nem csupán a versek területére terjed ki, hiszen a feleségével folyamatosan kegyetlenkedõ mentor, Verlaine, érzelmileg is az ujja köré csavarja a nála tehetségesebb Rimbaud-t. Kettejük viharos szerelmi viszonyát nemsokára az árulás, az erõszak, a testi- és hatalomvágy, a bujaság, a megalázás és féltékenység sötét örvénye húzza mind mélyebbre.

Főszereplője a XIX. századi Anglia társadalmi konvencióival szembeszálló, független amerikai hölgy, Isabel Archer. Már azzal is botránykővé válik a társaság szemében, hogy visszautasít egy előnyös házassági ajánlatot. De a szabadság és igaz szerelem kedvéért még ármány szőtte frigyét is van bátorsága felrúgni.

Hit, vívódás, egyházpolitika és csodák! A Vatikán elküldi Frank atyát vizsgálódni Chicagóba, ahonnan a hívők megmagyarázhatatlan csodákat jelentettek. Mióta Helen, a templomi szolga meghalt, a kolostor udvarán lévő Szűz Mária szobor véres könnyeket hullat. Amint állítják, a könnyeknek különleges gyógyhatást tulajdonítanak. Halálos beteg kislány is meggyógyult már a szobrot érintve. Frank atyában újra kiéleződnek az ellentétek hite és a világi valóság között. Egyházi berkekben cinikussága miatt "Csodagyilkos" néven emlegetik. A helyzetet komplikálja, hogy Helen templomi munkáját átvevő lánya szerint anyja nem is volt annyira szent, ráadásul Frank atya különös vonzalmat érez a lány iránt.