Woodstock élő legenda. Az 1969-ben rendezett rockfesztivál a műfaj történetének mérföldköve. Három napon át váltották egymást a színpadon az ismert és a kevésbé ismert énekesek és együttesek, köztük a ma már csak legendaként emlegetett halhatatlanok. Csak néhány a fellépők közül: Richie Havens, Joan Baez, Pete Townshend és Joe Cocker. A forradalmi vágástechnikának, az osztott képmező alkalmazásának, valamint a képarányok változtatásának köszönhetően a néző is szinte részesévé válik az eseményeknek. A film kordokumentum is egyben: a fiatalokról, a hippikről, Vietnamról.
„Ha McDonalds-kaját enni 30 napig egy film, és az emberek hajlandóak fizetni azért, hogy ezt megnézzék, akkor nekem is van egy filmem: marihuánát fogok szívni minden nap, 30 napig, hátha nem felejtem el lefilmezni, és Super High Me lesz a címe.” Morgan Spurlock 2004-es Super Size Me című, meglehetősen sikeres filmje szolgált inspirációként Michael Blinden filmjéhez. Amíg az „eredeti” dokumentumfilm komolyan vesz egy olyan kísérletet, aminek igazából nincs tétje, mivel mindenki tudja a végeredményt, addig a paródiabőrbe öltöztetett változata még önmagához is ironikusan viszonyul. Formailag a modern, pörgős, szájbarágós dokumentumfilmes mintát követi, háttérinformációit ötletesen sűríti képekbe, interjúk, beszélgetések gazdagítják a téma megkörnyékezését.