1960. december 25-én megszületik Zac Beaulieu, egy átlagos kertváros átlagos családjába negyedik fiúgyermekként, egy mélyen szerető anya és egy fiaira végtelenül büszke apa óvó karjaiba. Zac legkisebb fiúként az apja kedvence lesz, közös kocsikázásaik, titkos nassolásaik legszebb gyermekkori élményeivé válnak. Ám korán kiderül, hogy Zac Beaulieu más, mint a többiek, különös egyénisége akaratán kívül indít el egy törésvonalat kettejük kapcsolatában. Az évek telnek, a kamaszkori lázadásokat a Pink Floyd, a Rolling Stones és David Bowie zenéje röpíti a szárnyán. Zac élete pedig folyamatos útkeresés. Ugyanolyan erővel akarja saját magát, a vágyait és identitását megtalálni, mint amilyen kétségbeesetten próbál megfelelni az apjának.
A film Max Fisher, a Rushmore Gimnázium végzõs diákjának történetét meséli el, aki meglehetõsen fontos szerepet tölt be a patinás oktatási intézmény életében. Jelenleg õ az iskolaújság- és évkönyv szerkesztõje: a Francia Klub, a Német Klub, a Sakk Klub és a Csillagvizsgáló Klub elnöke: a vívócsapat kapitánya és a retorikai önképzõkör elnöke: valamint a Max Fisher Színjátszókör igazgatója és producere, amely számára darabokat ír a rendõrségi korrupcióról, a nagyvárosi bûnözésrõl, a háborúról és az élet egyéb örömeirõl. Max szeretne korengedménnyel bekerülni az Oxfordi Egyetemre. (Ha oda nem megy, hát akkor a Harvardra.) Csak az a bökkenõ, hogy Max az iskola egyik legrosszabb tanulója, akit éppen próbaidõre bocsátottak: még egy karó, és repül.
Az Amerikai irodalom Percival Everett Erasure című regényén alapszik, mely egy elkeseredett afroamerikai íróról, Monkról (Jeffrey Wright) szól, aki annak ellenére, hogy kritikailag többnyire pozitív visszajelzéseket kap, anyagilag sokkal kevésbé sikeresek a könyvei. Az viszont tény, hogy részéről hiányzik is az igyekezet, ugyanis már teljesen elege van abból, hogy minden második (afro)amerikai bestseller a feketék identitását vizsgálja történelmi vagy szubkulturális szempontból. Egy nap azonban úgy dönt, hogy meghackeli a rendszert: álnéven, egy menekült bűnöző identitását magára öltve ír egy olyan "önéletrajzi" regényt, mely minden előbb említett konvenciónak megfelel. Meglepetésére (?) a regényt felkapja a média, sőt még arra az irodalmi díjra is esélyes, ahol Monk a zsűri tagja.
A 14 éves Elle Marja számi származású rénszarvaspásztor. Az 1930-as években tomboló rasszizmus és az iskolában történő rasszkutatási vizsgálatok miatt egyre inkább elvágyódik életéből. Hogy megvalósíthassa álmait, más identitást kell keresnie, és minden kapcsolatot meg kell szakítania családjával és kultúrájával.
Rohadt egy hely ez az Amal. Nem történik semmi. Ami itt éppen menő, az máshol már rég lejárt. Elin tizenöt éves és ő az iskola szépsége. Színésznő akar lenni, vagy szépségkirálynő, akkor majd leléphet innen. Egyenlőre csak a bulik érdeklik, a fiúk pedig bomlanak utána. Agnes nemrég költözött ide, de nemcsak ez az oka, hogy nincsenek barátai. Jobban bízik a naplójában, mint az iskolatársaiban, akik úgysem fogadják be. Csak egyvalakit szeret, de őt őrülten: Elint.
Pierre Párizsban él és szívátültetésre vár. Állapota teljesen új és eddig ismeretlen szemszögből láttatja vele a világot, minden, amiben idáig hitt, most átértékelődik benne. Miközben éppen a halállal néz szembe, az élet igazi értékeit véli felfedezni, nem csak saját, hanem mások életében is. Hirtelen meglátja a szépséget a piaci árusokban, a pékben, egy szociális munkásban, egy táncosban, egy építészben, a hajléktalanban, egy egyetemi professzorban, egy manökenben, egy kameruni bevándorlóban. Felfedezi, az élet sokkal sokszínűbb és teljesebb, mint korábban gondolta.