Az űrsikló, a világ első újrafelhasználható űrjárműve a hidegháború idején és után Amerika globális dominanciájának ikonikus jelképe volt. E merész technológiai újítás nemcsak gazdaságosabbá, hanem szinte megszokott gyakorlattá is tette az űrrepülést. Ám két bekövetkezett katasztrófa sokkolta a világot és megtörte e megszokott gyakorlat ritmusát: az űrsikló program befejezésének a bejelentése egyben egy korszak végét is jelentette.
A világűrbe repül a NASA, az IMAX és a Warner Bros filmgyár közreműködésével egy IMAX 3D kamera is, amely a Hubble űrteleszkópon végzett munka minden részletét rögzíti. Ezekből a képekből és az űrteleszkóp által az űr mélységeiről készített felvételekből készült a film.
Christa Mcauliffe New Hampshire-i tanárnőt nagy öröm érte az 1980-as évek közepén: több ezer jelentkező közül őrá esett a NASA választása, ő lehetett az első civil, aki nekiindulhatott a világűrnek egy űrhajó fedélzetén. Álmai - és a NASA álmai - azonban tragikusan rövid életűek voltak: a Challenger űrrepülőgép nem sokkal az indítás után felrobbant, a fedélzetén tartózkodó valamennyi asztronauta életét kioltva. A film a Challenger-katasztrófa és a baleset utóéletének megrendítő krónikája.