Chaplin filmje a mindennapi élet elgépiesedésének szatirikus - ugyanakkor érzelmes víziója. Charlie, a kisember bekerül a modernkori pokolba, azaz egy gyárba. A futószalagnál végzett monoton munka miatt az őrültek házába kerül. Felépülése után véletlenül belekerül egy utcai zavargásba, emiatt börtönbe zárják. Szabadulása után megismerkedik egy árva lánnyal, akit a gyámhatóság intézetbe akar zárni. A lány ennivalót lop, Charlie pedig nem tud fizetni az étteremben, emiatt mindketten újra börtönbe kerülnek. Charlie könnyes-kacagtató kalandokon keresztül végigjárja a modernkori pokol bugyrait. Habár '36-ban már létezett a hangosfilm és ez az a film, ahol először volt hallható Chaplin hangja egy nonszensz dalban, a szakértők ezt a filmet tartják "az utolsó nagy némafilm-komédiának". A hangtechnika tükrözi Chaplin ellenállását a változással (vagyis a hangosfilmmel) szemben, ez a film egy nagy korszaktól való búcsúzásnak is felfogható. Chaplin talán legnépszerűbb filmje.

Hickoryville legbefolyásosabb emberei természetesen a Hickory család tagjai: Jim, a sheriff, és két jól megtermett fia, Leo és Olin. A legkisebb fiú, Harold, sem testfelépítésben, sem fellépésében nem tud bátyjai nyomdokaiba lépni.

A sikertelen filmproducer a nagy visszatérést tervezgeti. Végre eszébe jutott valami, ami előtte még senkinek: némafilmet fog gyártani! Azonnal nekilát a legszükségesebb feladatok elvégzésének: pénzszerzés, sztárszerzés, ötletszerzés. Hatalmas szivarokat rágcsáló filmmogulokra vadászik, hallgatag oroszlánokat igyekszik üvöltésre bírni, és szeretné rávenni agyament kollégáit, hogy néha valami értelmeset is csináljanak. Mel Brooks egyik legjobb vígjátékában Hollywood néhány legnagyobb csillaga is feltűnik