Két fiatal kosárlabdázót (Arthur Agee és William Gates) mutat be a film, akik öt év kitartó munkájával, tehetségüknek és némi szerencsének köszönhetően megvalósítják maguknak az amerikai álmot.

Ez a film azt teszi, amire csak a legjobb dokumentumfilmek képesek: betekintést enged számunkra egy olyan világba, amit igen kevéssé ismerünk félszegségünk és vélt ideáink okán. Ennek a dokumentumfilmnek a főszereplői mozgássérült srácok, akik Mad Max stílusú kerekesszékekben száguldozva kőkemény full-contact-os rugby-t játszanak. Felülkerekedve elképzelhetetlen akadályokon, céljuk hogy elindulhassanak Athénban, a Paralimpiai Játékokon. Ez a film őket ünnepli, akik többek, harcosabbak és keményebbek, mint mi, akiket az élet sokkal könnyebb feladat elé állított. A film sikeresen megoldotta azt a feladatot, amit készítői maguk elé tűztek, hogy egy szórakoztató film keretei között megváltoztassák az emberek hozzáállását a kerekesszékes társaikkal szemben.

1955 június 11-én a csillogó versenyzők és egzotikus autóik világa pusztító tűzgolyóvá vált. A Le Mans-i 24 órás versenyen a célegyenes elején a későbbi világbajnok, Mike Hawthorn hibázott, és ezzel tömegszerencsétlenséget okozott. Pierre Levegh francia pilóta Mercedes 300 SLR-je a tömegbe csapódott, 83 ember halálát és további 120 személy sérülését okozva. A történet hamar összeesküvésbe, vádaskodásba és botrányba torkollott. A borzalomból egy ember azonban nagyszerű érdemre tett szert. John Fitch, egy elsőosztályú amerikai Mercedes-versenyző vette át a szerencsétlenül járt autót. Találmányai, amelyek a katasztrófa nyomán születtek, sofőrök és nézők ezreinek életét mentették meg. A dokumentumfilm rengeteg archív és új felvétel segítségével másodpercről-másodpercre vizsgálja meg az események láncolatát, hogy pontosan kiderítse, mi történt Le Mans-ban.