A dialógusok és valódi cselekmény nélküli film máshol még soha nem látott perspektívából mutatja meg a természet csodáit, a felhőket, a viharokat, a naplementét és az éjszaka fényeit, hol lassítva, hol felgyorsítva az eseményeket, majd az ember alkotta létesítmények művészien fényképezett részleteiben gyönyörködhet a néző, a milliós nagyvárosok forgatagában, a szinte néptelen sivatagok látványában, a különböző népcsoportokhoz tartozó emberi arcokban, de láthatunk balettszerűen mozgó gyártósoron dolgozó robotokat, az ipar képeit, és láthatjuk az emberi pusztítás nyomait is. Koyaanisqatsi hopi nyelven annyit jelent: egyensúlyából kibillent világ - kizökkent világ. Reggio filmje hol megnyugtatja a nézőt, hol csodálkozásra készteti, de mindenképpen gondolkodásra serkent. Célja, hogy meglássuk a világ hétköznapi csodáit, és megértsük, hogy milyen veszélyek fenyegetik változó világunkat, ha az embernek köszönhetően kibillen a kényes egyensúly!
A végtelennek tűnő Csendes-óceánban a dinoszauruszok kora óta fekszik egy világtól elzárt sziget. A természet 80 millió éves elszigeteltség során utat tört magának. Egy elveszett világban másként alakultak az élet szabályai: pingvinek az erdőben, papagájok a hóban, ősidőket idéző ragadozók. Életüket meghatározzák a természet legszélsőségesebb erői. Amikor felfedezték az első emberek, megállapították, hogy nincs furcsább és titokzatosabb Új-Zélandnál.
A César-díjas Mikrokozmosz nem szokványos természetfilm, inkább rovar-eposz, hősökkel, istenekkel. A film címe beszélő cím, a körülöttünk lévő mikrovilágot, magát a mikrokozmoszt teszi láthatóvá a biológus páros. A Mikrokozmoszban egy és negyed órán át minden szöveg, narráció, ismeretterjesztő információ nélkül élhetjük át az apró, fűközeli lények: rovarok, csigák, lepkék életét. Olyan ez a film, mint egy szimfónia vagy mint egy ősi mítoszokat rejtő képeskönyv. Nem természetfilm, nem dokumentum, nem ismeretterjesztő oktatófilm, hanem a valóság valószerűtlen látása, egy nem létező perspektívából való szemlélése, mely így egy valótlan valóságot teremt, ismert lényeket tesz idegenné, saját világunkat a képzelet alkotásává változtatja, vagyis ez a film - ahogy maga nevezi magát - "természeti fikció".
A francia dokumentum-kalandfilm Norman Winther életét mutatja be, aki feleségével és kutyáival harcol az életben maradásért a kanadai Yukon hófödte tájain. Norman nem véreskezű vadász, csupán a túlélésért van szüksége az állatokra. Az életben maradás pedig nem is olyan egyszerű, mert a természet mellett az ipar folyamatos térhódításával is meg kell küzdenie. Az utolsó prémvadász című film valóságosan mutatja be az ember és természet közötti egyensúlyt, a dokumentumfilm hitelességével és elbeszélő részekkel színesítve!