A cselekmény Rio de Janeiro nyomornegyedének szegények lakta utcáin zajlik. Két különböző utat bejáró fiú útját követi nyomon 15 éven át, a hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek elejéig. Az egyikből fotós lesz, a másikból drogdíler. A film rövid történetek sorozatán keresztül mutatja be életútjukat, melyekből sokszor igen rövidre sikeredett sorsok rajzolódnak ki. Az Isten városa főszereplője nem egy személy, hanem egy hely. Az Isten városa egy hatvanas években elkezdett, szegényeknek épült lakótelep, amely a nyolcvanas évek elejére Rio de Janeiro egyik legveszélyesebb városrészévé vált.A hely történetét a film jónéhány szereplő sztoriján keresztül meséli el. Ám mindent a narrátor nézőpontjából látunk: Buscape egy szegény fekete srác, aki túl törékeny és félős ahhoz, hogy bűnöző legyen, ugyanakkor túl okos ahhoz, hogy megelégedjen valamilyen alulfizetett munkával... (port.hu)
Andrew híres akar lenni. New York, tehát az Egyesült Államok, tehát az egész világ egyik leghíresebb zeneiskolájába, a Shaffer Konzervatóriumba jár, dobolni tanul, rengeteget gyakorol, és mindenre képes volna a siker érdekében. Legalább is, azt hiszi. De találkozik egy tanárral, aki még nála is elszántabb. Ő abban hisz, hogy a tehetséget mindenáron fel kell szabadítani, és ami bujkál, azt ki kell préselni a tanulókból. Akkor is, ha kínlódnak, ha sírnak vagy belehalnak. A kezdő zenész és a sokat látott veterán egymásnak feszül. A tanár felveszi a kezdő dobost a zenekarába, de az első örömöt nagyon sok keserűség követi. És egyikük sem adja fel könnyen, amit elkezdett. Mindketten tartják a ritmust...
A rendőrség egy leégett hajót talál a San Pedró-i kikötőben, rajta huszonhét halottal. Két túlélő marad mindössze: egy égési sérülésekkel küszködő és halálra rémült magyar terrorista, és Verbal Kint. Kint kényszer alatt hajlandó elmesélni, hogyan robbant fel a hajó. Története hat héttel korábban kezdődik, mikor is öt bűnözőt letartóztatott a New York-i rendőrség kamion-eltérítés vádjával. Senki sem tudja, ki volt a megbízó, még az öt férfi sem, de lassan kiderül, hogy Keyzer Soze-nak, a legendás maffiózónak a keze is benne van a dologban...
Igazi szupercsapatot láthatunk akció közben Stanley Kubrick kitűnő filmjében, amelynek tárgya a vietnami háború és az a folyamat, amely során a katonák lassan elvesztik emberi mivoltukat és gyilkológépekké válnak. Hőseink egy kőkemény kiképzőtábor kellős közepén találják magukat, ahol egy állati kegyetlenségű őrmester veszi őket kezelésbe, aki pitbullagyával pusztán háborús nyersanyagot lát a kiképzendő újoncokban. Az Acéllövedék nem babazsúrokon való vetítésre készült: a cselekmény durva, a történet erős, a párbeszédek humora gyilkos. És mint oly kevés film, Kubrick alkotása - mutassa bár épp a kíméletlen alapkiképzést vagy a hue-i csata rémálmát - minden pillanatában telibe talál.
A kultikus történet Mark Renton-ról szól és az õ "barátairól", akik lázongók, tévelygõk, tolvajok és narkósok...sehogy sem tudnak beilleszkedni az õket körülvevõ társadalomba. Az igazat megvallva, nem is igyekeznek túlságosan. Megvetik, sõt elvetik minden formáját. Ez a parttalan sodródás saját önpusztításuk gyökere. Az egyedüli menekülési lehetõségük a kábítószer, amelyrõl úgy érzik, védõpajzsot tart föléjük. Nem veszik, nem is akarják észrevenni, hogy visszavonhatatlanul az önpusztítás ösvényére léptek. A sors még egy utolsó lehetõséget biztosít Mark-nak, hogy visszaforduljon a lejtõn. Csak az a kérdés, hogy õ akarja-e kihasználni ezt az esélyt, érzi-e a lehetõséget? Igényli-e a változást? Látja-e értelmét...újra megválasztani a saját életét?
A világválság idején kisbirtokos farmerek ezrei mennek tönkre. A filmbeli farmercsaládot a természeti katasztrófák és a gazdasági változások űzik el földjeiről. Számukra a nagy utazás végcélja egyet jelent a nyugalom, a biztonság és egy új otthon megtalálásával. John Ford több filmjében foglalkozott kora égető problémáival. Amellett, hogy hűen vitte filmre Steinbeck legjelentősebb regényét, tipikus Ford-művet alkotott. A cselekmény modellje kísértetiesen hasonlít a Hatosfogatéhoz, csak éppen mások a szereplők, s postakocsi helyett rozzant teherautó, indiánok helyett - ahogy Sadoul mondja - "egész Amerika a maga intézményeivel, nagybirtokosaival, rendőrségével" szerepel a filmben.
A hullákat egymás hegyire-hátára hányták a vizes árkokban, és pontosan lehetett tudni, hol vannak a gyilkos mezők, mert a fű ott mindig sokkal maga sabbra nőtt és zöldebben virított a holttestek fölött...
A halhatatlanok köztünk járnak. Louis, az arisztokratikus, szomorú tekintetű vámpír megjelenik egy fiatal riporternél, hogy a lehető leghitelesebb forrásként beszámoljon neki a vámpírok életének minden részletéről. Története 200 évvel korábban kezdődik: a vámpír Lestat végtelenül gonosz, ám ellenállhatatlan egyénisége rabul ejti a fiatal és gazdag Louist. A különös mámor vonzásában a fiú az elátkozottak sorsát, a halhatatlanságot választja: átalakul vámpírrá. Ettől kezdve élete folyamatos szenvedéssé válik: ahhoz, hogy éljen, ölnie kell.
Maggie és Milo ikrek, akik között szoros köteléknek kellene lennie, tíz évre mégis teljesen elhidegültek egymástól. Amikor mindketten ugyanazon a napon kis híján meghalnak, újra találkoznak egymással. A találkozásból aztán beszélgetés lesz, s kiderül, mindkettejük élete igencsak rossz irányt vett. Kénytelenek megállapítani, hogy a köztük lévő testvéri kapcsolat az, aminek segítségével kijuthatnak a gödörből...
Kelly Van Ryannek (Dennis Richards), a csábító tinilány vágyainak célpontja egy jóképű tanár, Sam Lombardo (Matt Dillon). Amikor Kelly kocsimosás ürügyén Samnél jár, kihasználja az alkalmat. Ám másnap a lány kisírt szemmel azt állítja anyjának (Theresa Russell), hogy tanára megerőszakolta. Néhány nappal később egy másik diáklány, Suzie Toller (Neve Campbell) is erőszakkal vádolja Lombardót. Az ügybe belekeveredik Ray Duquette (Kevin Bacon) nyomozó is, akinek a megjelenésével csak tovább nő a megválaszolatlan kérdések száma, miközben a történet egyre vadabb és forróbb fordulatokat vesz...