A néhány hónapja megözvegyült Max de Winter, angol földbirtokos valamelyik útja során egy szállodában megismerkedik egy vonzó nővel, akit azonnal feleségül vesz. Az új asszonynak azonban nem csak azzal kell szembenéznie, hogy a férfi még nem dolgozta fel imádott első felesége halálát, hanem azzal is, hogy új otthonának, a Manderley-kastélynak személyzete meg van győződve róla: Max de Winter ölte meg első feleségét, hogy új szerelmét a kastélyba hozhassa.

Alegorikus történet egy férfiről, aki küzd a benne lévő jó és gonosz ellen. Az egyik oldal egy vonzó nő a másik a felesége.

A klasszikus film a város életének egy napját állítja elénk, annak szépségével és szokásos konfliktusaival együtt. Az operatőrök nagyon érzékeny filmanyagot használtak, hogy mesterséges világítás nélkül dolgozhassanak. A kamerát gyakran elrejtették, hogy észrevétlenül filmezhessenek. Ruttmann - Eizenstein és Vertov mozgáselméletét alkalmazva és továbbfejlesztve - a gondosan szerkesztett mozgásfolyamatokat zenei, szimfonikus formákba rendezte. A szimfónia ritmikus és strukturális törvényszerűségei fontosabbak számára, mint a tartalom, a társadalomkritika. Ennek következtében a film már nem a város ritmusát tükrözi, hanem ellenkezőleg, a várost kényszeríti a saját ritmusába. Bár láthatóak a szociális körülmények, mégis úgy hatnak, mint formális eszközök és nem mint a tiltakozás kifejeződése. Ezért ez a film kevésbé dokumentumfilm, inkább kísérlet az "abszolút" vagy "absztrakt" film továbbfejlesztése, amelyben a valóság megjelenési formái absztrakt és formákkal önálló műben egyesülnek.

Miután befejezte legújabb projektjét, a filmrendező Tomas heves szerelmi viszonyba kezd egy fiatal tanárnővel, Agathe-val. Tomas számára a nővel való együttlét újdonsága izgalmas élményt jelent, amelyet a Martinnal kötött házassága ellenére is szívesen fedez fel. Amikor azonban Martin saját viszonyba kezd, a szeszélyes Tomas újra a férjére irányítja figyelmét. A Párizsban játszódó film a három ember közötti vágyakozás eszkalálódó feszültségét mutatja be, ahol a vágy állandó, a boldogság pedig elérhetetlen, bár csak karnyújtásnyira van. A lélegzetelállítóan intim és éleslátó dráma a szerelem és a vágyakozás összetettségét, ellentmondásait és kegyetlenségét tárja fel.