Egy hideg szombat reggel öt diák tölti büntetését az előkelő középiskola könyvtárában: a jó sportoló, a punk, az úrilány, a családi gondokkal küszködő tolvaj és az iskola esze, a csodagyerek. A nap folyamán ez az öt, szinte idegen ember ráébred arra, hogy sokkal több bennük a közös, mint azt valaha is álmodták. Alaposan megismerik egymás összes problémáját, de ami a legfontosabb, nagyon sokat tanulnak saját magukról. Az első, ami összehozza a társaságot, a megvetés, amit a dékánnal szemben éreznek, aki kimérte rájuk a büntetést. Kezdetben mindenkinek az idegeire megy a bezártság, és egymást kezdik gyötörni, ideiglenes szövetségeket képeznek, közös ellenséget keresnek, percről percre változik a csoport dinamikája. A nap folyamán mindannyian rájönnek arra, hogy ők is az előítéletek rabjai; s nemcsak szót érteni tanulnak meg a másikkal, hanem odafigyelni a másik problémáira is.

A 12 éves Julien 1944-ben egy kolostori internátusban összebarátkozik egy zsidó fiúval, akit két társával együtt az iskolában rejtegetnek. A Gestapo azonban egy följelentés alapján elviszi a zsidó gyermekeket és a rájuk vigyázó szerzetest, s Auschwitzba deportálják őket. Malle megható s egyáltalán nem szentimentális filmet rendezett ebből a történetből, amelynek különös aktualitást adott, hogy épp a film befejezésével egyidejűleg kezdődött meg Klaus Barbie, a lyoni hóhér pere Franciaországban. A közvéleményben élénk visszhangot keltett a film, amelyben a tízéves amerikai távolléte után hazájába visszatérő Louis Malle gyermekkori emlékeket idézett föl. A rendező Louis Malle, méltán nyerte el forgatókönyvéért Európa legrangosabb díját, a Felix-díjat.

Otilia és Gabita szobatársak egy kollégiumban. Munkatársak az egyetemen. Egy romániai kisvárosban járunk, a kommunizmus utolsó éveiben. Otilia kivesz egy szobát egy olcsó szállodában. Délután egy bizonyos Bebe úrral van találkozójuk. Gabita terhes, az abortuszt tiltja a törvény, és még egyikük sem volt soha ilyen helyzetben.

A 13 éves Anna és családja 1942 és 1944 között Amszterdamban egy ház padlásán bujkál a zsidókat üldöző nácik elől. A kislány a saját szemszögéből nézve írja le a szűk térben összezsúfolt emberek mindennapi félelmeit és nehézségeit, amelyeket a leleplezésükig átéltek.

Több éves afrikai kiküldetés után az Odone házaspár visszatér Amerikába az ötéves kisfiukkal. A kis Lorenzón hamarosan súlyos betegség jelei mutatkoznak. Kiderül, hogy adrenoleukodisztrófiában (ALD) szenved, a ritka és gyógyíthatatlan betegség az idegrendszerét támadta meg. Az orvosok szerint a kisfiúnak csak néhány éve van hátra. A szülei, Augusto és Michaela nem hajlandók beletörődni a helyzetbe, harcba kezdenek a betegség ellen. Az orvosok hitetlenkedése ellenére - némi szerencsével és annál is több szeretettel és kitartással - egy fantasztikus gyógyszerre találnak, amely segít a halálra ítélt Lorenzón.

Négy fiatal izraelita úgy éli túl a náci Németországban dúló üldöztetéseket, hogy vakmerően Berlinben élnek, láthatatlanul.

Nyomozás egy letűnt korszak után. A történet Londonban játszódik a hetvenes évek elején, amikor az önpusztítás, a mesterkéltség és a vadság volt divatban. Középpontjában a - leginkább David Bowie-ra emlékeztető - glamrock-sztár, Brian Slade különleges élete, kusza kapcsolatai és megrendezett halála áll.

Bobby (Joaquin Phoenix) és Joseph (Mark Walberg) testvérek, akik az évek alatt egyre inkább eltávolodtak egymástól, köszönhetően teljesen különböző életfelfogásuknak. Bobby a család fekete báránya, aki már nem is használja a családi nevet, a '80-as évek New York-jának pezsgő, nagyvilági életét éli, egy menő éjszakai klub vezetőjeként. Joseph apjuk, a brooklyni rendőrkapitány nyomdokába lépett, és rendőrként szolgál. Bobby klubjának orosz tulajdonosa szoros szálakkal kapcsolódik a drogkereskedelemhez, Vadim, az unokaöccse a klubot használja a tranzakciók helyszínéül. Bobby bár személyesen nem érintett a drogüzletben, a "nem lát - nem kérdez" politikáját követi. Ám, amikor a rendőrség Joseph vezetésével lecsap a bűnözőkre, választania kell a régi és az új élete között.

Egy forró nyári éjszakán Richard Dane (Michael C. Hall) és felesége arra riadnak, hogy valaki betört a házukba. A férfi megtölti fegyverét és lemerészkedik a földszintre, majd pánikba esik és lelövi a betolakodót. Hiába hiszi, hogy túl van a nehezén, rémálmai csak most kezdődnek, ugyanis a városba érkezik a betörő apja, Ben (Sam Shepard), aki rettegésben tartja őt is és családját is.

Charlie Wilson texasi kongresszusi képviselő volt, egy agglegény, akinek "Mulatozós Charlie" álarca mögött ott lapult a ravasz politikusi elme, a mély hazaszeretet, és az elnyomottak iránti részvét. A '80-as évek elején az egyre terjeszkedő szovjet megszállás nyomán ez az elnyomott Afganisztán volt. Charlie régi barátja, gyakori pártfogója és alkalmi szeretője volt Joanne Herring, Texas egyik leggazdagabb asszonya, a szenvedélyes antikommunista. Mivel úgy gondolta, hogy az Afganisztán megszállására adott amerikai válasz igencsak vérszegény, arra ösztökélte Charlie-t, hogy tegye meg a szabadságharcosokért azt, amire más nem képes: biztosítson pénzt és fegyvert a szovjet agresszorok kiűzéséhez.

A sivatag egyre nagyobb területeket hódít a végtelen száraz évszakban. A falu kútja kiapadt, az állatok egyre pusztulnak, és a háború is küszöbön áll. Ahogy a falu lakói szétszélednek, hogy menedéket leljenek, sokan dél felé veszik az irányt. Rahne, az egyetlen írni-olvasni tudó közülük, kelet felé indul három gyermekével és feleségével, Mounával. Viszik minden vagyonukat, néhány bárányt, kecskéket, és a Chamelle nevű dromedárt. Egy jobb élet reményében vágnak neki a sivatagnak...