A 2008-as gazdasági világválság következményeként 2011-ben a Nevada állambeli Empire városában működött bányaüzem, a United States Gypsum Corporation bezárt. A cég által ellátott nevadai kisváros lakói munka és szolgáltatás nélkül maradtak, kénytelenek voltak elköltözni, a település pedig kihalt lett, még irányítószáma is megszűnt. Fern, a hatvanas éveiben járó nő, egy ideig marad még - nem sokkal korábban elvesztett férje emléke ott tartja -, de végül útnak indul és modern nomádként él egy pickup teherautóban. Alkalmi munkákat vállal, csatlakozik egy nomád közösséghez...
A tehetséges, de szegény zenész, Al Roberts (Tom Neal) lepukkadt new york-i kocsmákban zongorázik, aki elhatározza, hogy barátnője után megy Los Angelesbe. Mivel nincs egy vasa sem, ezért stoppal próbál eljutni az ország másik felébe. Hosszú és nem túl eredményes próbálkozások után - szerencséjére, majd később kiderül, hogy szerencsétlenségére - felveszi az autójába a gazdag Charles Haskell Jr. (Edmund MacDonald), aki szintén Los Angelesbe tart. Az út során Haskell bevesz egy csomó tablettát és Al szerencsétlenségére meghal. Al - aki teljesen ártatlan az ügyben -, megijed, mert a körülmények végtelenül szerencsétlen összjátéka miatt úgy gondolja, hogy a rendőrség nem hinné el, hogy nem ő ölte meg Haskell-t, ezért elrejti a hullát, elveszi a tárcáját a pénzzel, a személyazonosító iratokkal, és ruhát cserél a halottal. Másnap - élete legeslegnagyobb szerencsétlenségére - felvesz egy stoppoló lányt, Verat (Ann Savage) a kocsijába...
1971-ben járunk. Az útszéli kocsmában négy fiú ül, akiket behívtak katonának, de egyikük kivételével nem igazán akarnak Vietnamba menni. A texasi egyetem végzősei leléptek a búcsú bulijukról, hogy még egyszer fenékig élvezhessék az életet. A veszélyt és a lányokat hajkurászva Barnes és társai meg sem állnak Mexikóig. Utazásuk valóságos beavatássá válik, amely sajátos istenhozzád az ártatlanságnak, tele kalanddal, szerelemmel és szentimentalizmussal. Ám tehetnek bármit, az idő eljár felettük, hamarosan búcsút inthetnek egymásnak és az ifjúságnak.
Egy nyolcéves kislányt elrabolnak otthonából, és meggyőzik róla, hogy a családját egyáltalán nem érdekli a sorsa. Kilenc borzalmas, utcán eltöltött év után végre elfogadja egy tanácsadó segítségét, aki megígéri neki, hogy segít a hazavezető út megtalálásában. A kérdés csak az, hogy képes-e még rá egyáltalán? A rendező/író Damian Harris (Rossz társaság, Van kegyelem?) a történetet elrabolt gyerekek, tanácsadók, rendőrők és stricik beszámolóiból állította össze.
Egy csoport tizenéves szökevény próbál túlélni Los Angeles utcáin. Kábítószer, prostitúció, az erőszak és a bürokratikus közöny veszélyt jelentenek a gyerekekre, akik mégis inkább ezt a kemény életet választják, minthogy visszamennének a családjukhoz. Heather, valamivel idősebb, vezetőjük és anyjuk lesz a gyerekeknek.
Valerie Tasso, az újságíróból lett elit prostituált önéletrajzi bestsellere alapján készült film valójában nem is a testiségről szól, hanem érzékeny beszámoló egy a világban helyét kereső szenvedélyes nő, kapcsolatainak lelki vonatkozásairól. Valerie, miközben enged minden csábításnak vagy kínálkozó alkalomnak, teljesen átadja magát ezeknek a futó kalandoknak. Van benne egyfajta bizalom a szerelemmel vagy a szerelmesével szemben, de a szerelem és az érzékiség annyira kitölti életét, amennyire nem volna szabad. Ez már függőség. Nem tart távolságot ebben az értelemben önmagától vagy testétől. Túlságosan, egészen adja át magát ezeknek a kapcsolatoknak, s ennél fogva ez önmagával szemben bűn. Mindig kihasználják, mindig neki kell fizetnie.
Két srác keresztülutazik egész Amerikán, hogy részt vehessenek Kurt Cobain virrasztásán.