A mexikói-amerikai bevándorló munkás, José Hernández végül a kitartásának és áldozatvállalásának köszönhetően beteljesítette álmát és elutazhatott az űrbe.

1969 júliusa. Amerika történelmet ír: elsőként küld embert a Holdra. A magával ragadó dokumentumfilm olyan erővel tárja elénk ezt a nem mindennapi történelmi pillanatot, hogy szinte a saját nappalinkban élhetjük át a holdra szállást. A dokumentumfilmből azt is megtudhatjuk, milyen kevésen múlt, hogy a küldetés nem fulladt kudarcba: Neil Armstrong-nak kézi irányításra kellett váltania, és mindössze 30 másodpercre elegendő üzemanyaggal landolt. A NASA felvételei és a korabeli nemzetközi híradások hihetetlenül élénken keltik életre a történelmet. Repüljünk vissza az időben és kísérjük végig az emberiség leghíresebb ugrását!

"Ha csakugyan akarsz valamit, keményen dolgozol, megragadod az alkalmat, és sohasem adod fel, akkor megtalálod az utadat." Jane Goodall ars poetica-ja ilyen egyszerű. Amikor 10 éves korában Afrikába akart menni, mindenki kinevette. Hogy jut el egy kislány, csak úgy Afrikába? Családja szegény volt, még egy kerékpárra sem tellett. Afrika akkoriban maga volt a Sötét Kontinens, nem sokat tudtak róla. És a lányok kétségkívül nem tesznek ilyen dolgokat, úgyhogy Jane édesanyja csak annyit mondott leánykájának: "Álmodj olyasmiről, amit elérhetsz".

Amikor Jane Goodall 1986-ban megérkezett élete legfontosabb természetvédelmi konferenciájára, még tudós volt; ám amikor az előadásokon szembesült a csimpánzokat fenyegető veszély valós mértékével, lélekben egy csapásra aktivistává vált. Jane ettől kezdve a csimpánzok megóvásáért dolgozott, és nemcsak Afrikában: a következő évtizedekben ideje jelentős részét utazással töltötte, hogy a rá jellemző bölcsességgel, szívvel és humorral felhívja a figyelmet a probléma jelentőségére, és jó irányba terelje a döntéshozókat.