A néhol vicces, de többször sokkoló dokumentáció a mamutcégek és a kisemberek közötti pénzügyi szakadékra mutat rá még jobban olyan, általunk is igen jól ismert multikkal példázva, mint a McDonald’s, a Google vagy az Ikea. A néző szemtanúja lehet annak, ahogy ezek a vállalatok kijátsszák a politikai rendszer hibáit, cinkosokat keresnek és elbújnak a törvény elől, miközben az egyszerű kisembereknek maradnak az egyenlőtlenségek és az egyre csak növekvő megszorítások. Mialatt épp kifosztják a nagyok a gazdaságainkat offshore számlákon keresztül a bankokat is bevonva, egy ponton felmerül a kérdés: mekkora a politikusok bűnrészessége ezekben az esetekben, melyeket a mezei halandó csak úgy emleget – adócsalás. S míg az egyszeri nép tagjait ezért busásan megbüntetik, vajon a többiek mégis hogy tudják megúszni? Az EU-tól Svájcon át az USA-ig, több bankláncban kutatják fel és fejtik meg az alkotók e „rejtélyeket”, érthetővé téve az egész folyamat mechanizmusát.

Megtörtént eseményeken alapuló dokumentumfilm olyan cégekről, akik szándékosan gyártanak hibás termékeket. Ez a film garantáltan más nézőpontba helyezi a Világot... Egykoron a termékeket úgy tervezték és készítették, hogy akár több generációt is kiszolgáljanak. Valamikor az 1920-as években egy csapat üzletember rájött, hogy ha termékeik hosszú ideig használhatóak maradnak, az a kevés eladás miatt tragédiát jelent az üzletüknek. Ekkor született meg a tervezett elavulás fogalma, a termékek élettartamának szándékos csökkentése. Nem sokkal ezután összeállt az első világméretű kartell, mely céljául tűzte ki a fejlődés, a nagyszerű ötletek egyik jelképének, a villanykörte szavatosságának csökkentését, ami a tervezett elavulás első igazi áldozatává vált.

Egy dokumentumfilm a valódi költségekről a divatvilágban: emberek és az egész bolygó viszonylatában.

A dokumentumfilm azt vizsgálja, milyen hatások is mutathatók ki az emberiség történelmének leggazdagabb generációjában.