Néhány norvég kutatóval való összeütközés után az amerikai Antarktisz-kutató állomás tagjai befogadnak egy szánhúzó kutyát. A befogadott eb azonban szörnyű átalakuláson megy keresztül, a testébe ugyanis idegen organizmus költözött. Felderítő csapat indul a szomszédos norvég telepre, ahol a romok és halottak mellett az amerikaiak egy jégből kiásott űrhajóroncsra bukkannak. Nyilvánvalóvá válik, hogy amikor a járművet felszínre hozták, az utasa elszabadult és bármilyen alakot képes felölteni. Miközben beköszönt a rideg sarki tél, rettegés költözik az amerikai bázisra.

A 3. világháború következményeként lerombolt Párizsban a túlélők a Palais de Chaillot galéria alá kényszerültek. A túlélők kifejlesztették az időutazást annak reményében, hogy visszaállíthatják a háború előtti állapotokat a jelenben. Akit visszaküldtek – egy férfit – rab volt, akinek homályos emlékei voltak egy nőről, akit az orlyi reptéren látott, amint erőszakoskodnak vele. Újra és újra visszaküldték az időben, és ő újra és újra beszélt azzal a nővel, akiről az emlékei szólnak. A múltban tett látogatása sikeres volt, így a tudósok megkísérelték a jövőbe küldeni a férfit. Miután visszatért a jelenbe, halálra ítélték, de ő azt kérte, hogy hadd menjen vissza gyermekkora Orlyjába. Visszatért, és átélte azt, ami emlékeiben élt: ahogyan a reptéren megöltek egy férfit, aki egy nővel volt. Rájött, hogy saját magát látta felnőttként meghalni.

A Föld tartalékai teljesen kimerültek, a jövő kilátástalan, 19 éve nem született gyerek. A széthulló társadalmi rendszerek közül egyedül Nagy-Britannia élte túl a belső harcokat. A rendszer diktatórikus eszközökkel tartja fenn a hatalmat, és erőszakkal lép fel az illegális bevándorlók ellen: táborokba hurcolják és deportálják őket. Theo egykor a változás élharcosa volt, de mára kiégett, megkeseredett ember. Minden megváltozik, amikor egykori szerelme, Julian szívességet kér tőle. Egy fiatal nőt kell kijuttatnia az országból. Hamarosan kiderül, hogy Kee nem egyszerű menekült.

A különlegesen képzett kommandót egy dél-amerikai dzsungelbe vezénylik, hogy felkutassák és kimentsék bajba jutott társaikat - akik a környéken tűntek el és akik egy ideje nem adnak életjelet. A veszélyes terepen rutinosan mozognak a minden lehetséges veszélyre felkészült férfiak, ám az igazi fenyegetést nem a vadállatok, nem az embertelen éghajlat és környezet, de nem is fegyveres terroristák jelentik, hanem egy titokzatos, arctalan lény, akiről csak akkor vesznek tudomást, amikor már majdnem késő. A láthatatlan teremtmény sorra végez áldozataival, de nem a bosszú hajtja, hanem a puszta vadászszenvedély: egy másik bolygó lakója, aki azért látogatott a földre, hogy trófeákat gyűjtsön.

Jim felébred a kómából, de senkit sem talál a kórteremben. Üres a folyosó, az egész épület, üres és néma az egész város. Jim semmit sem ért, rémülten bóklászik a kihalt metropoliszban. Végül rátalál egy emberpár: túlélő, mindentől rettegő menekülők. És nemsokára találkoznak azokkal is, akik elől menekülni kell. Egykor emberek voltak, ám a gyilkos vírusnak köszönhetően már csak fékevesztett őrültek, akik ölni akarnak. Jim huszonnyolc napig feküdt a kórházban, de ez elég volt ahhoz, hogy Anglia szinte elnéptelenedjen.

A Föld lakosait egy megmagyarázhatatlan, rejtélyes és halálos ragály tizedeli - és a holtak sem bírnak magukkal. Az éhező hullák a csekély számú túlélőt üldözik, hogy húsokkal táplálkozzanak. kevés túlélő - az emberiség egyik utolsó bástyája - egy elhagyatott bevásárlóközpontban keres menedéket. Ott gyűjtik össze a készleteket, hogy az életben maradásért és az emberségért harcoljanak.

Senki sem hitte volna a 21. század első éveiben, hogy világunkat oly lények tartják szemmel, melyek intelligenciája meghaladja a miénket - hogy miközben az embereket lekötik mindennapos gondjaik, ők megfigyelnek és tanulmányoznak bennünket, ahogy a tudós vizsgálja mikroszkópján át a lényeket, melyek egy vízcseppben hemzsegnek és sokasodnak. Az ember határtalan önelégültséggel szelte keresztül-kasul a földgolyót, biztos tudatában annak, hogy ez a világ az ő birodalma. Mégis, az űr végtelen mélyén át hatalmas, hideg, rideg lények kémlelték irigy szemmel bolygónkat, és tervüket lassan és biztosan szőtték ellenünk.

Detroit - az év utolsó estéje, ítéletidő. Jake Roenick őrmester és társai kis ünnepség keretében arra készülnek, hogy örökre bezárják a város legrégebbi rendőrőrsét, amikor éjszakára behoznak néhány nehézsúlyú bűnözőt, akiket a hóvihar miatt nem tudnak elszállítani a központi fogdába. Köztük van Marion Bishop is, akire, mint később kiderül, nemcsak a rendőrség foga fájt már régóta; a "másik" bűnbanda szagot fog, és masszív arzenállal bekopogtat a szilveszterező őrsre, hogy vetélytársaikat kiiktassák. Ez az éjszaka a harcé: de ki fog össze kivel, hogy a következő év jól kezdődhessen?

2078-ban a Szíriusz 6B bolygó virágzó városai helyén csak sivatagos romok vannak. De néhány elszigetelt bunker mélyén még kitartanak a katonák. Olyan önvédelmi eszközt fejlesztenek ki, mely a föld alól támad, szuper intelligens és képes továbbfejleszteni önmagát. Ám hamarosan az önreprodukáló organikus fegyver már csak saját magáért harcol, s egyetlen célja az összes életforma elpusztítása. Amikor a túlélők támaszpontja előtt megjelenik egy segítséget kérő kisfiú, még senki sem sejti, kit fogadnak be.

Két nővér, akik külön életet élnek különböző földrészeken, egy mediterrán szigeten találkoznak. Kettejüknek alig jut idejük arra, hogy felélesszék a családi köteléket, mivel Kate találkozik egy helybéli csoporttal, és beleegyezik egy izgalmasnak ígérkező hőlégballonozásba.

Wit, az aneszteziológus (Wrenn Schmidt) férjével és annak öccsével egy elhagyott állati óvóhelyre mennek, a nemzeti park erdős részébe, ahol egy hétvéget kívánnak eltölteni. Ám már következő reggel arra ébrednek, hogy eltűnt az összes felszerelésük. Miután a férj öccsét gyanúsítja a házaspár, egy ismeretlen vadász jelenik meg aki arra vágyódik, hogy minden trófeát megszerezzen. Az pedig a három ember élete. Ekkor beindul a véres élet-halál küzdelem