Ez a velencei fesztiválon nagydíjjal kitüntetett, rendkívül szép és mozgalmas (420 vágást tartalmazó!) film hozta meg a világhírt Kurosawának, és keltette fel a nyugati közönség érdeklődését a japán film iránt. A XII. századi polgárháborúk sújtotta Kiotóban vagyunk. A címadó romos kapu alatt várja az eső elálltát egy buddhista pap, egy közember és egy szamurájgyilkosság tanújaként kihallgatott favágó. A szamuráj halálának s felesége megerőszakolásának esetét különbözőképpen adja elő a gyanúsított bandita, Tajomaru és a többi résztvevő. Mégsem az igazság viszonylagosságáról van itt szó, hanem az emberek viszonyáról saját hazugságaikhoz. "A különböző értelmezések mögött az a félelem bújik meg, hogy az események másnak mutatják az elbeszélőt, mint amilyennek látni szeretné magát, hogy megsemmisítik dicsekvése alapját." (Berkes Ildikó)

A vándor szamuráj megpróbálja tisztázni a nevét egy gyilkosságban.

Kansuke roninként érkezik Kai tartományba, ahol Takeda az úr. A szolgálatába szegődik, és a film elejétől kezdődően egy hatalmas álmot dédelgetve segíti (irányítja) urát, kamatoztatva fantasztikus taktikai érzékét a többi tartomány meghódítására. Az álma nem kevés, egy egységes Japán megvalósítása. A tengertől-tengerig kialakítandó tartományhoz azonban elég rögös út vezet, melyen Kansuke a saját érzései, a szerelem, a felelősség és hűség között lavirozik végig. Takeda és Kansuke kapcsolata hol baráti, hol ellenséges, attól függően, ahogy Kansuke halad felfelé a ranglétrán, úgy formálódik kettejük viszonya, de erősen kötődnek egymáshoz.

Moritō, egy alacsony rangú szamuráj derekasan viselkedik a sógun elleni lázadás során. Jutalmul bármit kérhet. A kívánsága nagy bonyodalmat idéz elő, mert tudatlanságában egy olyan hölgyet szeretne feleségül kapni, aki már férjezett. Miután kiderül, hogy így van, nagy megdöbbenésre a szerelmes férfi nem hajlandó visszavonni a kérést.

1600-ban, a Szekigaharai csata egy nap alatt véget vetett a harcoló államok korszakának Japán fő szigetén. Ez a csata és Hidejori halála tette lehetővé a Tokugava-sógunátus létrejöttét, ami az elkövetkező 260 évben irányította Japánt.