A kritikusok által elismert filmrendező, Sophie Deraspe filmje az azonos nevű klasszikus görög tragédia provokatív, aktualizált adaptációja: újragondolja és más szemszögből vizsgálja a nők igazságért vívott harcát, egy mai montreali bevándorló élményeinek kerettörténetében. Antigoné ebben a filmes változatban egy 16 éves lány, aki gyermekként Algériából érkezett Kanadába néhány családtagjával. Míg a lány az iskolában remekel, két fivére bűnbe keveredik. Amikor az egyikük börtönbe kerül és kitoloncolással fenyegetik, Antigoné előáll egy, a kiszabadítására szőtt tervvel, de ezzel magát is bajba sodorja.
Miután az apjuk otthagyja őket és az anyjuknak el kell utaznia Montréálba, Adrien, Léa és Theo, a süketnéma kisfiú kénytelen a szünidőt a nagyszülőknél tölteni, Provence-ban. Paul, a nagyapa még sosem találkozott velük, mert 17 évvel azelőtt megszakította a kapcsolatát a lányával. Irene, a nagymama ezért váratlanul állít be a három gyerekkel. A vakáció elég viharosan indul.
A nemrég elvált Alice új életet kezdene, ezért lányaival együtt visszaköltözik szülővárosába, Los Angelesbe. A 40. születésnapi buliján megismerkedik három feltörekvő fiatal filmessel, akik épp producert és nem mellesleg albérletet keresnek. Amikor anyja unszolására Alice beleegyezik, hogy ideiglenesen beköltözzenek a vendégházba, meglepően jól alakulnak a dolgok. A kibővített családi idillbe azonban váratlanul betoppan a volt férj, aki hirtelen nem is tudja melyikükre legyen jobban féltékeny.
Effi Briest, boldogságra, szerelemre vágyakozó fiatal nő, akinek őszinte, közvetlen lénye összeütközésbe kerül az igazi, mély érzelmeket elpusztító konvenciók által gúzsba kötött porosz társadalmi morállal. Effi a szülők által elhatározott házasság rabja lesz, mégpedig szinte még gyermekként: tizenhét évesen. Főhivatalnok férje, a természetellenesen merev és rideg porosz báró mellett az élénk, vidám lányból búskomor, nyomott hangulatú asszony lesz. Nem csoda hát, hogy a magányból kitörési lehetőséget keresve "bűnös" szerelem ébred benne egy helyi világfi, Crampas őrnagy iránt. A hűtlenséget férje a társadalommal összhangban végletes módon elítéli, és válasza is szenvtelenül végletes: párbajban megöli az őrnagyot, Effit pedig eltaszítja magától, és megtagadja tőle cseperedő leánygyermekét is. Effi az érzéketlen kor álságos erkölcseinek áldozata lesz: valósággal elsorvad a magánytól.