Ez a velencei fesztiválon nagydíjjal kitüntetett, rendkívül szép és mozgalmas (420 vágást tartalmazó!) film hozta meg a világhírt Kurosawának, és keltette fel a nyugati közönség érdeklődését a japán film iránt. A XII. századi polgárháborúk sújtotta Kiotóban vagyunk. A címadó romos kapu alatt várja az eső elálltát egy buddhista pap, egy közember és egy szamurájgyilkosság tanújaként kihallgatott favágó. A szamuráj halálának s felesége megerőszakolásának esetét különbözőképpen adja elő a gyanúsított bandita, Tajomaru és a többi résztvevő. Mégsem az igazság viszonylagosságáról van itt szó, hanem az emberek viszonyáról saját hazugságaikhoz. "A különböző értelmezések mögött az a félelem bújik meg, hogy az események másnak mutatják az elbeszélőt, mint amilyennek látni szeretné magát, hogy megsemmisítik dicsekvése alapját." (Berkes Ildikó)
A XVI. századi polgárháború idején egy híveivel inkognitóban utazó hercegnő csak úgy juthat át az aranyával a határon, ha kísérete egyik tagja szellemi párbajt vív az őrség parancsnokával. Nem feltétlen a külső ellenség jelenti a fenyegető veszélyt, hanem sokkal inkább az emberek belső tulajdonságai, pl. a teherhordóként alkalmazott két paraszt gyávasággal párosuló kapzsisága - sugallja ez a komikus és kalandos elemekben egyaránt gazdag, látványos film, amely George Lucast saját bevallása szerint a Csillagok háborújának elkészítésére ihlette.
A történet XIX. századi Japánba vezet minket. Főhőse Zatoichi, látszatra csupán egy vak vándor, aki szerencsejátékból és masszírozásból él. De az álarc mögött valójában egy kardforgató mester rejtőzik, megáldva a lélegzetelállítóan pontos szúrások és a villámgyors kardrántás tehetségével. Zatoichi vándorlása során egy eldugott kis hegyi városkába ér, melyet Ginzo bandája tart hatalmában. A kegyetlen Ginzok mindenkit elpusztítanak, aki útjukban áll, különösen azóta, hogy felfogadták Hattorit, a félelmetes hírű ronint, aki beteg felesége megmentéséĂrt áll be védelmi pénzszedőnek a bandába. Zatoichi és fiatal barátja, Shinkichi egy játékbarlangban találkoznak két gésával. Okinu és testvére, Osei éppoly veszélyesek, mint amilyen gyönyörűek. A városba szüleik gyilkosai után jöttek, hogy bosszút álljanak rajtuk.
Egyáltalán nem melodrámai hangvételben, sokkal inkább ellenpontozásra építve (ironikus beállítások - szörnyű tettek) vitte filmre Gorkij japán környezetbe helyezett ismert darabját Kurosawa. A kapzsi háziurat - saját felesége, Osugi felbújtására - itt is megöli Sutekichi, a tolvaj, aki ugyan Osugi szeretője, de annak húgába szerelmes. Ezen az úton azonban nem nyerheti el a lány szerelmét...