Josey Aimesnek egyedülálló anyaként kell eltartani a gyermekeit, de csak egy vasbányában talál munkát. Bár a munka nehéz, de megélhetést biztosít számukra. Azzal viszont nem számol, hogy lépésével kivívja a férfi kollégái ellenszenvét. Josey hamarosan állandó molesztálás célpontjává válik. A vita még jobban elmérgesedik, amikor Josey zaklatás miatt keresetet ad be a bányatulajdonosok ellen.

1912-ben járunk. Maud Watts egy mosodában gürcölve keresi keserves kenyerét. Egy nap a munkából hazafelé menet a szüfrazsettek tüntetésébe botlik. A nőknek szavazati jogot követelők között meglepetésére ott látja egyik munkatársát is. Kezdetben ugyan vonakodva, de lassan azonosul a szüfrazsettek ügyével, és ráébred, hogy harcolnia kell a jogaiért és az emberi méltóságáért a munkahelyén és odahaza egyaránt. Maud mozgalom iránti elkötelezettsége többször próbára tétetik – tanúskodnia kell a parlament előtt, utcai csetepatéba keveredik, sőt, börtönbe is kerül...

1931-ben Nyugat-Ausztráliában a fehérek társadalma bevezette, hogy a bennszülött gyermekeket elszakították anyjuktól és egy intézetben úgynevezett fehér szokások szerint nevelték őket a "könnyebb beilleszkedés" érdekében. Ez történt a főszereplő 3 leánytestvérrel is, akiket lelki és testi fenyítések mellett arra próbáltak "tanítani" hogy felejtsék el eredeti családjukat. Csak így válhatnak ugyanis "igaz fehérekké". Gracy és Daisy, a két kisebb leány Molly-ra, idősebb testvérükre támaszkodva elhatározza, hogy visszaszöknek édesanyjukhoz. Megkezdődik az 1200 mérföldes út, a menekülés a könyörtelen üldözők elől, víz és élelem nélkül. Egyetlen támpontjuk az a kerítés, amit a kormány építtetett, hogy megállítsák a területen a katasztrofális nyúlszaporulatot. Molly emlékében élénken él a kép, amint anyja e mellett a kerítés mellett roskadt össze, mikor elszakították őket tőle.

Emmet Ray, a harmincas évek legendás jazzgitárosa felelőtlen, dőzsölő, arrogáns és pimasz ember volt, de egyike a legnagyobbaknak, akiknek az ujja valaha is megérintette a hangszer bundjait. Talán csak a nagy Django Reinhardt-ot tartotta nagyobbra a világ zeneértő közönsége. Ahogy neves pályatársa mögött mindörökre a második maradt, magánéletében is a szerencsétlenség jutott osztályrészéül. Zenei karrierjét megelőzően lányok futtatásából tartotta fenn magát, s miközben vagyonokat dobott ki csillogó-villogó ruhákra és drága autócsodákra, a nőket úgy dobta el magától, mint egy törött pengetőt. Amikor találkozik Hattie-vel, a visszahúzódó néma lánnyal, arroganciája és hűtlensége fontosabb számára az igaz érzelmeknél. A gyönyörű, önérzetes, ám a hűséget meglehetős szabadossággal kezelő írónő, Blanche oldalán aztán rádöbben - túl későn -, milyen sokat is jelentett számára az őt rajongásig szerető lány.

A hidegháború teljes erővel "dübörög". Ebben a megragadó, igaz történetben az amerikai sakk-csoda Bobby Fischer (Tobey Maguire) hirtelen két szuperhatalom küzdelmének kellős közepén találja magát, amikor kihívja egy játszmára Borisz Szpasszkijt, vagyis magát a Szovjetuniót. A hollywoodi veterán Edward Zwick (Véres gyémánt, Az utolsó szamuráj) rendezte, Maguire, Liev Schreiber és Peter Sargaard főszereplésével készült Gyalogáldozat Fischer félelmetes egyensúlyozásáról szól a zsenialitás és őrület határán, és bemutatja egy brooklyni kölyök tündöklését és bukását, akire az egész világ felfigyelt.

A stílusos, alacsony költségvetésű bűnügyi történet egy kábítószer kereskedőről szól, aki szabadlábra helyezése után visszatér New Yorkba. Kitűnő színészek, gyors akciójelenetek. A drogbanda főnöke letöltötte börtönbüntetését és most azontúl, hogy vissza akarja szerezni régi befolyását, egyesíteni akarja a többi ganget és létre akar hozni egy alvilági hatalmat. Nem érdekli, hogy a New York-i rendőrség kész minden erejével fellépni ellene. Kitör a háború.

Igby Slocumb, a lázadó és szarkasztikus 17 éves fiú harcban áll a jómód fullasztó világával, amelybe beleszületett. Skizofrén apja és önző, távolságtartó anyja és fiatal republikánus bátyja mellett Igby rájön, hogy ennél jobb is lehet az élet - és útra kel ennek reményében.

1916-ot írunk. Már majdnem két éve dúl az I. világháború. A nyugati fronton a brit és francia szövetséges erők megerősítették lövészárkaikat a németekkel szemben, milliók estek áldozatul. Az Egyesült Államok továbbra is kitart a semlegesség mellett, és elszigetelt marad, arra hivatkozva, hadd vívják meg az európaiak a saját harcukat. Ám számos amerikai utazott Európába a Szövetségesek segítésére, önkéntes mentősofőrökként, vagy épp a Francia Idegenlégió tagjaiként. Hamarosan ezen amerikai önkéntesek egy csoportja megalakítja saját osztagát, hogy a sokkal jobban felszerelt német pilóták ellen forduljon és ezáltal segítsen a Szövetségeseknek.

Egy keresztapa esetében a gyengeség, a pánikbetegség rosszabb a halálnál. Pedig New York soron következő donjából hirtelen elszállt a merészség. Éjszaka izzadtságban fürdik, nappal remeg, reszket, és a sírás kerülgeti. Ám a szerencse elé vet egy halk szavú, szemüveges pszichológust. A maffiafőnök gorillái kíséretében bekopog a rendelésre, és ráparancsol a rémült doktorra, hogy kezelje őt. A pszichológus inkább menekülne, de hát profikkal van dolga. Nem tehet mást, nekilát, hogy a keresztapát megszabadítsa a gátlásaitól.

1959-ben járunk. Manhattanben egyik parti éri a másikat, és a fogadások legragyogóbb csillaga Truman Capote. Amikor azonban meglátja a The New York Times egy brutális gyilkosságról hírt adó szalagcímét, számára a partik mindörökre véget érnek. Capote megszállottan veti bele magát az ügybe, melynek alapján megírja mesterművét, a Hidegvérrel című dokumentumregényt, és különös kapcsolatba kerül a gyilkosok egyikével. Ám a történet egy része kimaradt a regényből.

Majd négy évtizednyi együttélés után végre összeházasodik Ben és George, a homoszexuális pár. Amikor ennek híre megy a katolikus iskolában, ahol George dolgozik, elveszíti munkáját. Így viszont már nem tudják fenntartani a New York-i lakásukat. Átmeneti megoldásként George beköltözik a szomszédban élő, homoszexuális rendőrpárhoz, míg Ben Brooklynba költözik az unokaöccséhez és családjához. Míközben új lakás után járnak, a különélés és a kényelmetlen helyzet minden érintett életére kihatással lesz.

Három világhírű rendező egy-egy hamisítatlan New York-i történetet mesél el. Scorsese Élettapasztalatok epizódja Dosztojevszkij A játékos című elbeszélésén alapul, a rögeszméjével vívódó, önmegaláztatásra hajlamos festő és modelljének szenvedélyes, tragédiába torkolló kapcsolatát mondja el. Coppola napfényes szerenádjában, Az élet Zoe nélkül című epizódban fölcserélődik a gyerekek és a felnőttek világa. A befejező részben (Ödipusz, mi fáj?) Woody Allen hősét rémálom kínozza, az életét megkeserítő anya figurája ölt gigászian nyomasztó méretet.