Végzetesen beleszeret az "arra járó" férfiba Beth, a szép maori lány. A családja ellenzi választását, ám a lány követi szerelmét a városba. Évekkel később háromgyerekes asszonyként él a nyomornegyedben. Azt hiszi, ha kitart a kegyetlen férje mellett, megmarad a családja. Mire rájön, hogy a gyerekeit és ősei erkölcsi tartását kell választania, már késő. Az egyik fia javítóintézetbe, a másik rossz társaságba kerül. A lánya, Grace pedig öngyilkos lesz.
A gyártulajdonos családja vendéget fogad, akinek megjelenése mindenkit elbűvöl. A szolgálólány megvilágosodik a hatására, kitör eddigi életéből, és csodagyógyítóvá válik. A többiek is változásokon mennek át, ezek azonban őrületben, kétségbeesésben és szexuális kicsapongásban végződnek. A család azonban mégsem tud teljesen elszakadni korábbi életétől.
A rendezőnő maga alakítja Christine Jespersont, a feltörekvő művészt, aki akadozó karrierje ápolása mellett öregeket szállít taxijával. Fennmaradó idejében kétségbeesetten próbálja felhívni magára a művészvilág és Richard Swersey figyelmét, akiben a nagy remények kis önbecsüléssel párosulnak. A nemrég facérrá vált cipőbolti eladó két fia is váratlan kapcsolatokba gabalyodik: a hétéves Robby női szíveket ápol az interneten, míg a tizennégy éves Peter közömbösen szemléli a szomszéd lányok szexuális játékait.
Bree, lánykori nevén Stanley transzszexuális. Hosszú évek óta magányosan él Los Angeles-ben, és arra készül, hogy teljes értékű nővé váljon. A New York-i rendőrségen prostitúció és drogügyek miatt letartóztatták 17 éves fiát; mivel Toby anyja már nem él, őt keresik meg. Bree nem akar tudomást venni a fiúról, akinek létezéséről a telefonhívásig nem is tudott, de terapeutája határozottan ellenzi a műtétet addig, amíg nem tud szembenézni a múltjával. Bree képtelen bevallani Toby-nak, hogy a konzervatív középosztálybeli női külső valójában az apját rejti; inkább egy egyházi segélyszolgálat tagjaként tünteti fel magát. Amikor rájön, hogy Toby Los Angeles-ig akar stoppolni, csak hogy megkeresse az apját, felajánlja, hogy magával viszi. A hosszú út alatt találkoznak múltjuk szereplőivel, és nemcsak egymást, hanem saját magukat is megismerik...
Majd négy évtizednyi együttélés után végre összeházasodik Ben és George, a homoszexuális pár. Amikor ennek híre megy a katolikus iskolában, ahol George dolgozik, elveszíti munkáját. Így viszont már nem tudják fenntartani a New York-i lakásukat. Átmeneti megoldásként George beköltözik a szomszédban élő, homoszexuális rendőrpárhoz, míg Ben Brooklynba költözik az unokaöccséhez és családjához. Míközben új lakás után járnak, a különélés és a kényelmetlen helyzet minden érintett életére kihatással lesz.
Justin egy olyan tinédzser, aki még mindig szopja az ujját. Az egyetlen ember, akit ez izgat, az apja, de bármit találjon is ki, semmi sem használ. Marad ugyanúgy a legmagányosabb gyerek a suliban, akinek egyetlen szórakozása, ha bezárkózhat a fürdőszobába és szophatja az ujját. És akkor ott van Justin fogorvosa, egy misztikus hippi figura, aki hipnózis útján próbálja meg Justint leszoktatni az ujjszopásról. Persze az iskola pszichológus sem adja fel, gyógyszereket ír fel a fiúnak, minek következtében Justin nem szopja többé az ujját, sorra nyeri a vitákat, mindenkit lenyűgöz zseniális meglátásaival, csak éppen újabb problémákkal szembesül: anyjával, apjával és a drogfüggőséggel...
Filozofikus burleszk egy megszállott természettudósról, Nathanról (Tim Robbins) és furcsa feleségéről, Lila-ról (Patricia Arquette), akik egy nap az erdőben sétálva vademberre (Rhyas Ifans) bukkannak. A fiatal férfi a vadonban született és ott is nőtt fel. Magukkal viszik, elnevezik Puffnak, majd Nathan laboratóriumában úri modorra kezdik nevelni a szőrös, beszélni sem tudó lényt. A kísérletek nagyon jól haladnak, egyedül Puff ősi, elementáris erejű szexualitásával nem tudnak mit kezdeni.