A közvetlenül az első világháború után készült film a német expresszionista filmstílus legnagyobb hatású, legtöbbet idézett alkotása, amely 1958-ban a híres brüsszeli szavazáson bekerült minden idők legjobb 12 filmje közé. A forgatókönyvírók eredeti szándéka szerint Caligari, az őrült hipnotizőr, és médiumának kapcsolata a hatalomra törő, irracionálisan gonosz zsarnok és a kiszolgáltatott kisember viszonyát testesítette volna meg. Az eredeti cselekményhez utólag hozzákapcsolt kerettörténet tompította a társadalomkritikát, és lélektani síkra emelte a konfliktust. A filmben kizárólag festett díszleteket alkalmaztak, amelyeket három expresszionista festő, a Sturm csoport tagjai készítettek. A kísérteties, látomásszerű kisvárosban az utcák hegyesszögben torkollnak egymásba, a düledező kockaházak tetején a kémények ferdén meredeznek. A torz perspektívájú, hatásosan megvilágított díszletek között a szereplők árnyakként suhannak, mintha maguk is megelevenedett rajzfigurák lennének.

A táj, az épületek, az emberek kísérteties vonásokat öltenek, a vámpír megjelenését remegő fényhatások kísérik. Nosferatu lassított felvételt sejtetően mozog, a néző felé közeledve egyre hatalmasabb méretűre nő. Az expresszionista gyakorlattól eltérően Murnau nagyrészt eredeti helyszíneken forgatott.

A történet Párizs operaházában játszódik, ahol egy rejtélyes fantom fenyegeti a neves lírai énekesnőt, Carlottát és készeríti, hogy adja át szerepét az ismeretlen Christine Daae-nek. Christine találkozik a fantommal a katakombákban, ahol él. Mi lehet a fantom célja és titka?

A 16. században a cseh király (II. Rudolf) rendeletet adott ki miszerint a prágai zsidók hagyják el a várost, ezért az ottani rabbi agyagból gyúrt és mágia segítségével életre keltett egy emberi testet. Feladata a zsidók megvédése volt...

Némafilm. Mary Shelley klasszikus regényének első adaptációja a becsvágyó orvosról, aki életet akar teremteni, de kísérlete szörnyű következményekkel jár.A jelenetek közötti kísérőszöveg angol.