Cassidy bandájának romantikusan megidézett vadnyugati gengsztervilágában a ló riválisaként, a feltartóztathatatlan technikai haladás fura jelképeként jelenik meg a bicikli, amely Tati filmjeiben az emberibb múlt bájos relikviája. Miután a városi bankot megszüntették, mert folyton kirabolták, Butch és barátja, Sundance kölyök arról ábrándoznak: aranyásónak mehetnének Bolíviába, vagy katonának a spanyol háborúba. De felmerül egy jobb ötlet: ha bankot nem lehet rabolni, haladni kell a korral - jöjjenek hát a vonatok!
Charley Waite (Kevin Costner), Spearman (Robert Duvall), Gomb és Mose Harrison mind menekülnek a múltjuk elől. A négy cowboyt a vadnyugat törvénye köti össze, és megpróbálják kerülni az erőszakot, ám egy határ menti város, ahol a félelem és a zsarnokság az úr, megváltoztatja az életüket, és arra kényszeríti őket, hogy cselekedjenek. Miközben ezek a bátor férfiak a döntő ütközetre készülnek, szembe kell nézniük saját sötét múltjukkal is.
Ben Wade a bandájával megtámadja az egyik postakocsit és megöli a kocsist. A város vezetője csapatot szervez Wade elfogására. Dan is elszegődik kétszáz dollárért, miután nem kapott kölcsönt a rohamosan pusztuló farmjára. Hamarosan azonban rá kell jönnie, hogy elkapni Wade-t a könnyebbik feladat, élete mindaddig nincs biztonságban, amíg Wade nem kerül fel a Yumába tartó 3:10-es vonatra. A néhány fős csapat cselhez folyamodik, hogy Wade bandáját minél távolabb tudja. Ám a csel nem válik be, s mindannyian életveszélybe kerülnek.
A sivár, mégis gyönyörű ausztrál táj kellő háttérként szolgál a véres és mocskos meséhez. Az ajánlat az első perctől fogva lenyűgöző alkotás. A történet klisék nélkül boncolgatja a moralitás és igazságosság kérdését, miközben minden pillanat váratlan fordulatokat rejt, és John Hillcoat rendező nem riad vissza semmitől, hogy sokkolja nézőit, miközben mindent megtesz, hogy árnyalttá tegye szereplőit. Szóval az ausztrál western kicsit karcosabb, sokkal véresebb, és talán még jobb is, mint az amerika
A vadnyugaton átutazó texasi, aki a világ híreit juttatja el a helyi városiakhoz, vállalja, hogy segít egy elrabolt fiatal lány megmentésében.
James Garner visszanyúl a televíziós "Maverick" karakterhez ebben a vidám western-paródiában, amelyben a határszéli város sherrifjének gonosztevők és nők tucatját kell ártalmatlanítania.
Jeff Webster élete legnagyobb lehetoségét látja abban, hogy a Kanadába utazott aranyásók számára marhákat szállít. Ebben látja meggazdagodása útját. Amint azonban Dawsonba ér, rájön, a dolgok egyáltalán nem olyan rózsásak mint hitte...
Tizenegy harangütés és egy halálos lövés. Egy vadnyugati kisvárosban így jelzik a delet. A városka ura, a könyörtelen John Herod seriff vezette be ezt a szokást. A coltpárbajok pedig csak egyféleképpen végződhetnek, miután a seriff még sohasem hibázott. Senkinek nincs esélye, hogy szembeszálljon vele. Ekkor jelenik meg a városkában egy idegen nő, Ellen. Bár jó néhány férfit megigézett, nem a nőiességével akar hódítani. Elszámolni valója van és mindenki elhallgat, ha megszólal a fegyvere. A veszélyes szépség és a városka gonosz ura végül szembekerül egymással. Kettejük közül valakinek hamarosan üt az órája.
Egy marhák miatt kirobbant nézeteltérést követően a Rogers klán tagjai kegyetlen hajszában elfogják Ben Caine-t, a farmert, és felesége, Maria szeme láttára felakasztják. A bosszúra szomjas Maria, miután hiába kéri sógorai segítségét, Manuelt, a fekete kesztyűt viselő idegent fogadja fel, aki egy közeli kísértetvárosban húzta meg magát. Manuel elszegődik Rogersék birtokára, és adandó alkalommal elrabolja az öreg Rogers egyetlen leányát, Johannát. Maria így Johannát használhatja fel csalétekként, hogy csapdába csalja Rogerséket, a bosszú azonban végül nem úgy sikerül, mint tervezte.
Ferdinando Baldi (a nagy sikerek lemásolására specializálódó olasz filmesek egyike) például két filmet is készített,amely egy Bud Spencerre nagyon emlékeztető szereplő (az egyébként kiváló Paul L. Smith) és egy Terence Hill-re megszólalásig hasonlító figura (Antonio Cantafora, avagy Michael Coby) erősen az Ördög jobb és bal kezére hajazó helyzetekbe keveredtek.A végeredmény megtévesztő (boldogult ifjúkoromban te- lefonon hívtak fel a haverok, hogy megy valamelyik német adón az egyik ilyen Caram- bola-film, nem tudva,hogy ez csak másolat) és érdekes, néha egészen kellemes,de nem igazán emlékezetes.