Lerobbant művelődési ház előcsarnoka. A mozgalmi táblák és egyéb ünnepi díszletek tövében csirkék kapirgálnak. A Johnny B. Goode hangjai szűrődnek ki a nagyteremből. Bent a Colorado nyomja a bluest. A fűtetlen helyiségben az együttesen kívül egy-két ember lézeng. Ez így nem mehet tovább! Ki kell találni valamit! És nemsokára a főnöknek eszébe jut a nagy ötlet. Egyik kezével egy lekváros buktát szorongatva, a másikkal a fenekét vakargatva a banda elé áll: gyerekek, átmegyünk a Tobacco Roadról a Retek utcába, lemegyünk bunkóba, lemegyünk furkóba. A szocialista vadkeleten új banda születik.

Szomjas György 1981-ben, harminc évvel ezelőtt készült kultuszfilmje, a Kopaszkutya egy rockzenekar történetét meséli el, akik azt találják ki, hogy "lemennek kutyába" azaz saját kőbányai környezetük dalait írják meg és játsszák el. Egyfajta "proletrockot" hoznak létre, szembeszállva minden konvencióval, politikai korlátoltsággal, értelmiségi sznobizmussal. A csövesek generációja magára ismert a dalokban és a film végén már sokezres tömeg hallgatta és ünnepelte őket. Hobó, Deák Bill, Póka Egon a Kopaszkutya főszereplői ma is színpadon vannak, ami harminc év után nem kis dolog. Ez a 30 év egy nagy történet is egyben - a blues, a kutyaság, a proletrock története. A Kopaszkutya Kettő a három főszereplőt követi, magánéletükbe is bepillantva, időnként fikciós elemeket is felhasználva. Riportokban és sztorizásban idézik meg a harminc évet, ami alatt útjuk hol szétvált, hol újra összekapcsolódott. (port.hu - részlet)

A 20. század elején a zongora az amerikai zene forrásvidékén kezdte meg pályafutását. Egyik kulcshangszere lett a bluesnak. A zongorán előadott blues egyaránt felhangzott kocsmákban, bordélyházakban, templomokban és harmadosztályú mulatókban végig a Mississippi mentén Louisianáig, Alabamáig és Texasig. Hamarosan szállásra talált New Orleansban, majd tovább terjedt Chicago, Harlem és Kansas City felé. A 20-as évektől kezdve mindmáig a "piano blues" maradt az amerikai zene alapja és forrása. Magába foglalta a boogie-woogie-t, a jump-bluest és a gospel bluest, a spanyol tinge-t, a rhythm and bluest, a városi bluest és mindenfajta jazzt. A különféle bluesokra rányomta bélyegét a zongoristák előadásmódja, egyénisége és ez most az ő történetük.

Bessie Smith az 1920-as, 1930-as évek legendás énekesnője volt, a "Blues Császárnője"-ként is emlegették. Szegény családból származott, már kilencévesen az utcán énekelt, hogy pénzt keressen. Később a "Blues Anyja", Gertrud Ma Rainey vette védőszárnyai alá. Pályája azután ívelt fel, hogy szerződést kötött a Columbia lemezcéggel. Miközben a pályája szárnyalt, a magánélete romokban hevert, a becsődölt házassága után alkoholista lett, váltogatta a férfi és a női szeretőit. Autóbalesetben halt meg 1937-ben.