A film egy részletes betekintést nyújt az Egyesült Államok börtönrendszerébe és abba, ahogy ez feltárja a nemzet rasszal kapcsolatos egyenlőtlenségének történetét.

Richard Boyle, a valamikor sikeres 42 éves újságíró 1980-ban Salvadorban polgárháborút tudósít. Duarte elnök katonai rezsimje az USA támogatásával akar leszámolni a Farabundo Martí Felszabadítási Front harcosaival és támogatóikkal. A riporter közvetlen tanúja lesz Romero érsek meggyilkolásának is, és tudomást szerez a katonai vezetés által irányított illegális halálbrigádok rémtetteiről. Amikor barátnőjével, Mariával Kaliforniába akar menekülni, a határ előtt a nőt leszállítják a buszról, és mint illegális bevándorlót visszatoloncolják a halálos veszedelembe.

A jól szituált Hanako a huszas évei végén jár, és szeretne férjet fogni magának. Egy elrendezett házasság lehetősége folytán találkozik az elithez tartozó Koichiroval. A gond csak az, hogy Koichiro emellett viszonyt folytat az alacsony sorból feltörni vágyó Mikivel. A két nő szembekerül egymással.

A hatvanas évek a feketék öntudatra ébredésének és a soul zene elterjedésének időszaka volt. Ebben meghatározó szerepet játszott Ralph "Petey" Greene. A fekete bőrű fiatalember műsorvezető az egyik washingtoni rádiócsatornánál. A programigazgató Dewey Hughes-zal együtt forradalmasították a rádiózást. Ez nemcsak az újfajta zenének volt köszönhető, hanem Petey szókimondó stílusának is, annak, hogy mindig kiállt a feketékért, és nyíltan beszélt a faji megkülönböztetésről. Petey a legnépszerűbb műsorvezető lett, Amerika új hangja.

A kegyvesztett MMA-harcos megragadja a ketrecben az utolsó esélyt a megváltásra, amikor fia, akiről lemondott, visszatér az életébe.

Apjuk hirtelen halála után, a négy gyermek a nagymamához költözik, aki nem túl kedves hozzájuk. A Dollanganger gyerekek szívszorító történetet a gyerekkortól a felnőtté válásig , hogy megtudják mi volt az a szörnyű titok, amely a család szenvedéseit és borzalmas tragédiáját okozta.

Valeria Bruni-Tedeschi (5x2, München, Utolsó napjaim) társírója, rendezője és egyben főszereplője is ennek a Cannes-i Filmfesztiválon is díjazott keserédes vígjátéknak, amely a sikeres színésznő, Marcelline kulisszák előtti és mögötti megpróbáltatásait meséli el. A színpad sztárja 40. születésnapja előtt áll, amikor egyszeriben minden megváltozik, szakmai és magánélete egyszerre hullik darabjaira. Biológiai órája egyre hangosabban ketyeg, és új bemutatójának előkészületei során sem igazán talál magára. Ráadásul miközben anyja (Marisa Borini, aki az életben is a színésznő édesanyja) állandóan azzal zaklatja, hogy találjon már végre megfelelő udvarlót magának, Marcelline menthetetlenül belehabarodik színésztársába, a nála jóval fiatalabb, de ellenállhatatlanul sármos Ericbe (Louis Garrel)...