1968 és 1972 között huszonnégy amerikai utazott a Holdig. Rajtuk kívül emberi lény még sosem látogatott el más égitestre. Filmünkben az Apollo program űrhajósai maguk mesélik el történetüket, és megosztják velünk gondolataikat arról, hogy ezek a nagyszabású kutatóutak mit jelentettek nekik és az emberiségnek. Készüljön fel rá, hogy bensőséges és tanulságos interjúkat fog látni az Apollo program minden egyes útjának legénységével az Apollo 8-tól - az első Hold körüli úttól - kezdve az Apollo 17-ig, az utolsó holdraszállásig, melynek során két ember több mint három nappalt és három éjszakát töltött a Hold felszínén. Az interjúk közé beillesztettünk felújított NASA-filmfelvételeket, melyek többsége még sosem volt látható.

Az ötvenes években az emberiség még félelemmel vegyes ámulattal figyelte az ismeretlen, titokzatos és veszélyes világűrt. Miután a szovjetek 1957-ben fellőtték az első Szputnyikot, Amerikában nekikezdtek egy olyan űrhajó elkészítésének, mellyel embert küldhetnek a világűrbe. A legjobb pilótákból 1959-re válogatták össze azt a hétfős csapatot, melynek tagjai közül kerül ki az első amerikai űrhajós. "Az Igazak"-nak hívták őket, akiket egységes csapattá, igaz barátokká kovácsolt a hatalmas feladat. A szovjetek azonban újból megelőzik őket, első emberként Gagarin jár a világűrben.

Christa Mcauliffe New Hampshire-i tanárnőt nagy öröm érte az 1980-as évek közepén: több ezer jelentkező közül őrá esett a NASA választása, ő lehetett az első civil, aki nekiindulhatott a világűrnek egy űrhajó fedélzetén. Álmai - és a NASA álmai - azonban tragikusan rövid életűek voltak: a Challenger űrrepülőgép nem sokkal az indítás után felrobbant, a fedélzetén tartózkodó valamennyi asztronauta életét kioltva. A film a Challenger-katasztrófa és a baleset utóéletének megrendítő krónikája.

Éppen 50 évvel ezelőtt, a szovjet-amerikai űrverseny kellős közepén, a Vasfüggöny két oldalán közel 100 000 ember csatlakozott a Pan Am (Pan American World Airways) légitársaság Első Holdutazásához. Bár a világnak volt keleti és nyugati fele, Holdból csak egy van – mindenkinek. Ma, 50 évvel az Apollo 11 küldetés után, pontosan tudjuk hogy néz ki a Hold, de még mindig újabb űr-küldetésekről álmodunk: a Holdra, a Marsra és tovább! Vajon a „Hold-generáció” álmai és céljai azonosak voltak a mieinkkel? Mi hajtja fáradhatatlanul az emberi elmét afelé, hogy felfedezze a világűrt?