Bergman talán egyik legszebb irodalmi forgatókönyve A csend, melyből poétikus filmet alkotott. A csend filmjét. Szereplői egy tízéves fiú, Johan, édesanyja Anna, s Eszter. Némán utaznak, hárman, a vonaton. Ki tudja merre és hová. Johan a párás ablakra betűket ír, édesanyja narancsot bontogat, míg Eszter szemét lehunyva pihen. Arca sápadt és elkínzott. Fullasztó köhögés rázza meg. Beteg. Eszter megnyugtatja kísérőit, hogy semmi baja, s nem akar kórházba menni. Mikor megérkeznek, különös dolgokat tapasztalnak: például azt, hogy a helyiek nyelve teljesen érthetetlen számukra. A történet azonban nem abba az irányba indul el, mint mondjuk egy thriller tenné, hiszen ezzel a filmmel Bergman azt kívánja bemutatni, mi történik az emberekkel, ha magukra hagyja őket Isten. A trilógia befejező darabját - a rendező huszonötödik filmjét - "negatív lenyomatként" jellemezte. Mit tegyünk, milyenek vagyunk szeretet, kapcsolatok, hit nélkül, hogyan létezhetünk, ha Isten hallgat.

Mary Lennox kislánykorát a varázslatos Indiában töltötte a múlt század elején. Szülei elveszítése után nagybácsija, Lord Craven gyámsága alá kerül és visszatér Angliába. A szomorú idős úr nem sok időt szentel Marynek. Hosszú utazásokra indul, hogy enyhítse elhunyt felesége hiányát. A kastély és az óriási birtok eleinte nyomasztóan hat a lányra, aki lassan mégis feltalálja magát. Társakat lel helybéli felfedező útjaihoz az egyik kis szolga és a lord fia személyében. Dickon évekig ágyhoz kötötten élt apja túlzott elővigyázatosságai miatt, de Mary megjelenése szinte csodát művel. A kis csapat együtt lel az eldugott kertre, amelyet eredeti pompájában akarnak visszaállítani. Közben más titkokra is bukkannak.

A film a második világháborús dán ellenállásról emlékezik meg, szimpatikus északi szárazsággal és minimális pátosszal. A cím az ellenállás két fontos alakját, az égő vörös hajáról Lángnak nevezett Bent Faurschou-Hviidet és állandóan savanyú ábrázatáról Citromnak becézett Jørgen Haagen Schmith-et jelenti, akik feladva karriert, családot,fegyverrel, gerilla-harcmodorban szálltak szembe az országot megszálló náci német hadsereggel, valamint az őket támogató dán kollaboránsokkal.

Emmet Ray, a harmincas évek legendás jazzgitárosa felelőtlen, dőzsölő, arrogáns és pimasz ember volt, de egyike a legnagyobbaknak, akiknek az ujja valaha is megérintette a hangszer bundjait. Talán csak a nagy Django Reinhardt-ot tartotta nagyobbra a világ zeneértő közönsége. Ahogy neves pályatársa mögött mindörökre a második maradt, magánéletében is a szerencsétlenség jutott osztályrészéül. Zenei karrierjét megelőzően lányok futtatásából tartotta fenn magát, s miközben vagyonokat dobott ki csillogó-villogó ruhákra és drága autócsodákra, a nőket úgy dobta el magától, mint egy törött pengetőt. Amikor találkozik Hattie-vel, a visszahúzódó néma lánnyal, arroganciája és hűtlensége fontosabb számára az igaz érzelmeknél. A gyönyörű, önérzetes, ám a hűséget meglehetős szabadossággal kezelő írónő, Blanche oldalán aztán rádöbben - túl későn -, milyen sokat is jelentett számára az őt rajongásig szerető lány.

Omar alkoholista apjával tengeti életét a dél-londoni magasvasút tőszomszédságában. Nagyapja, a kétes üzletekből meggazdagodó üzletember karolja fel és vezeti be a pakisztáni bevándorlók nagycsaládjába. Egy lerobbant mosodát bíz unokaöccsére, hogy kezdjen vele valamit. Omar egykori osztálytársától, Johnnytól kér segítséget. A fiút kísérti korábbi fasiszta múltja, régi barátai gyanakodva figyelik az átalakulást. A mosoda elkészül, a fiúk kezdenek egyenesbe jönni, s felfedezik egymás iránti szerelmi, szexuális vonzalmukat. A béke azonban csak pillanatnyi, a régi sérelmek, indulatok újra elszabadulnak, Johnnyt kegyetlenül megleckézteti régi bandája, s a mosodát csaknem szétverik.

François Pignon nagyon szelíd természetű férfiú, tipikus antihős, aki könyvelőként dolgozik egy gumigyárban, ám egy nap értesül róla, hogy lapátra akarják tenni. Új szomszédja, Belone előáll egy ötlettel, mellyel ezt meg lehet akadályozni: azt tanácsolja Pignonnak, terjessze el azt a pletykát, hogy a saját nemét kedveli. Ha a gyár vezetése mégis ki akarná rúgni, akkor nyugodtan tiltakozhat a melegeket sújtó szexuális diszkrimináció ellen. Belone felajánlja segítségét, kompromittáló fotókat készít, és látszólag óvatlanul kifecsegi, hogy Pignon meleg. A vállalat vezetősége habozik a várható törvényes következmények miatt, és a főnökség politikusabbnak véli, ha megtartják Pignont. Természetesen semmi nem úgy alakul, ahogy François eltervezte, mindenesetre az élete - másokéval együtt - drasztikusan megváltozik...

A természettudományi múzeum biztonsági őre lapátra kerül. Sam nem képes annyi- ban hagyni a dolgot, kétségbeesett tettre szánja el magát. Max, az újságíró bármi áron vissza akarja magát tornázni a médiasztárok közé, ahol nemrég ki- telt a becsülete. Véletlenül épp a múzeumban van, mikor Sam hadonászni kezd fegyverével. Micsoda remek túszdrámát lehet kerekíteni a dologból - villan az agyába, és már meg is kezdi az élő tudósítást, amely hamarosan az egész vilá- got lebilincseli.

Phil és Mona testvérek. A helyi kiskocsma olyan számukra, mint egy fészek, az egész világot jelenti nekik. Itt iszogatnak rendszeresen, itt tengetik vad játékokkal unalmas hétköznapjaikat. Mona nagy megdöbbenésére, Phil a vallásban keres új értelmet életének. De hamarosan újabb meglepetés éri: beállít az életébe Tamsin. Mona 15 éves. Iszik, betörésekből tartja fönn magát, mellesleg pedig játékgép-függő. A kocsmában, ahol dolgozik, pocsékul mennek a dolgok. Egy véletlen folytán megismeri az előkelő családból származó Tamsint, akinek édesanyja színésznő, nővére pedig halálra éheztette magát. A sorsdöntő találkozást követően a két tinédzser eddig sem nyugodt élete végleg a feje tetejére áll. Mona Tamsinék luxusvillájába költözik, ahol a lányok vad szerelembe, a szenvedély és az erőszak csapdájába esnek, ami egész addigi életüket megváltoztatja.

Finn, a menő fotós zaklatott életet él Düsseldorfban, a Rajna-menti nagyvárosban. Az éjszakái nyugtalanul telnek, a mobilja sosincs kikapcsolva, a fejhallgatójából állandóan bömböl a zene. Azután egy napon, divatfotózás során olyan esemény történik, ami arra készteti, hogy átgondolja, átértékelje egész addigi életét. Olaszországba, Palermóba utazik, hogy elszakadjon régi önmagától és végleg lezárja a múltját. A városban találkozik egy lánnyal, Flaviával és ez a találkozás új reményt, új életet jelent számára. Előtte azonban még szembe kell néznie a halállal.

Carolyn (Christina Ricci) csinos egyetemista lány, aki életében eddig mindent könnyen elért. Az egyetemi éves lányegyleti versenyre olyan kihívást kell találnia az Alpha Omega Pí egyletnek, amit a rivális csajok nem tudnak felülmúlni. Vezetőjük kitalálja, hogy testi és szellemi fogyatékkal élőket fognak tréningezni az országos paraolimpiára. Carolyn és szobatársa hangosan tiltakoznak az ötlet ellen, ennek ellenére kijelölik számára párját. Pumpkin (Hank Harris) kerekes székhez kötött srác, aki eleinte csak a lány nevét tudja ismételni. Carolyn barátja és szülei nem nézik jó szemmel a szokatlan ötlet megvalósulását, de még Pumpkin anyja sem. A lány egy idő után feszélyezetten kezdi magát érezni az órákon, hiszen minden, amit addig tökéletesnek és állandónak hitt, megkérdőjeleződött a kiszolgáltatottság és a feltétel nélküli szeretet fényében...

A történet az 1850-es években zajlik egy amerikai wales telepesek által létrehozott közösségben. A tíz éves Cadi úgy érzi, hogy nagyanyja az egyedüli, aki feltétel nélkül szereti őt; hiszen egy korábbi családi tragédia miatt őt hibáztatják a szülei, mély bűntudata van a történtek miatt. Nagymamája temetésén egy ősi szokással szembesül: a bűnevő rítussal. Körülbelül ugyanebben az időben egy prédikátor érkezik a völgybe, a tábor falain kívül. Párbeszéd alakul ki a fiatal lány, és a misszionárius között: Cadi lassan ráébred, hogy a bűnevő rítus téves eszmén alapul, és megismeri Jézus Krisztust és a kereszténység alapelveit. De a Cadi által fefedezett új ismeret konfliktust teremt és felfed egy rég elfeledett szörnyű titkot, amelyet a közösség idősebb lakói rejtegettek, most szembe kell nézniük vele.

Egy hallgatag fiatalember visszatér a Duna-delta világtól elzárt, vad vidékére. Ez a hely a vízi utak, apró szigetek és a nádas labirintusa, melynek lakói teljesen elszigetelõdtek a külvilágtól. Az ifjú, aki gyermekkora óta nem járt itt, megismerkedik addig soha nem látott húgával. A lány törékeny, félénk és eltökélt. Úgy dönt, testvéréhez költözik annak vízparti kunyhójába. Együtt kezdenek el építeni egy lábakon álló házat távol mindentõl és mindenkitõl, a tó közepére. Egy napon meghívják a falubelieket egy közös lakomára, ám nyilvánvalóvá válik, hogy a földhözragadt helyiek nem fogadják el "természetellenes" kapcsolatukat.

Willy, Norwood és Simms a három szerencsétlen bérgyilkos egy félresikerült balhé után a kopók elől menekül Norwood terhes feleségével, a nagyszájú Velmával. A kalandos úton a szerencse nem nekik kedvez: miután véletlenül benzin helyett gázolajjal töltik meg a kocsi tartályát, kénytelenek elásni a pénzt és a legközelebbi városba sétálni. Nem tudják még: a város El Blanco, ahol a McMahon klán nem szívesen látja az idegeneket.

Jack Giomoro sikeres ügynök. Szép felesége, egzisztenciája van. Beiratkozik egy kurzusra, ahol írást tanulna, és ahol az első feladat egy napló vezetése. Jack mindent leír a naplójába, amit egy csalódott ügyfele ellop tőle, hogy ellene használja fel, hiszen Jack élete sem makulátlan. Eközben a felesége is megcsalja, így egyre reménytelenebb helyzetbe kerül.