Kertész Mihály 1933-as bűnügyi-horrorfilmje, a műfaj egyik klasszikusa, 1921-ben kezdődik Londonban. A messzi földről érkezett szobrász, Igor történelemi figurákat önt viaszba, ám panoptikuma iránt nincs túl nagy érdeklődés. Üzlettársa - hogy a jelentős biztosítási összeghez hozzájusson - felgyújtja Igor imádott viaszbábuit. A tűzben nyomorékká vált szobrászt 1933-ban, New Yorkban látjuk viszont, ahol épp londoni panoptikuma hasonmásának megnyitására készülődik. Már csak legkedvesebb bábujához, Marie Antoinette-hez nem talált még megfelelő modellt. Mikor azonban megpillantja egyik segédje barátnőjét, Charlotte Dunkent, tudja, hogy gyűjteményét hamarosan teljessé teheti.

Mata Hari, a világ legcsábosabb és legsikeresebb kémnője nem csak szép volt, de okos is. Alakja megihlette a film világát, számtalan feldolgozás készült életéről. Talán még emlékeznek a kedves nézők Greta Garbo hűvös szenvedélyességű alakítására, vagy Jeanne Moreau fanyar szépségére. A történelem nem kegyelmezett ennek a különös asszonynak. Hiába volt ész, hiába volt szépség, hiába volt csáberő, Mata Hari sem tudott kitérni sorsa elől. A legenda mellett egy valós élettörténet elevenedik meg a filmben. Archív bejátszások és az emlékezők szavai visznek vissza a századforduló világába.

A magyar filmpiacon érthetetlenül és méltánytalanul mellőzött film egy naiv, lelkes és céltudatos színésznő útját követi nyomon a sztárrá válásig, Katharine Hepburn fantasztikus alakításában, (több helyen a mi Molnár Ferencünk sajátos méltatásával.) Katharine Hepburn ezért az alakításáért 1934-ben elnyerte a legjobb női főszereplő Oscar-díjat.

A figyelemre méltó költő, Elizabeth Barrett lassan felépül egy bénító betegségből testvérei, különösen legfiatalabb húga, Henrietta segítségével, de úgy érzi, elfojtja gazdag özvegy apja házi zsarnoksága. Amikor egy romantikus első találkozás során megismerkedik költőtársával, Robert Browninggal, a szíve azonnal férfié lesz. Zsarnok apjának azonban esze ágában sincs engedni, hogy frigyre lépjenek.