1968 decemberében a Rolling Stones rendhagyó tévéshow-t forgatott: Jaggerék és neves zenészbarátaik egy cirkuszi előadás keretébe - artisták, tűznyelők és légtornászok közé - integrálták rockprodukcióikat. A konferansziéként is bemutatkozó Stones-tagok a zenei kínálatot elsősorban a blues köré szervezték, a fekete amerikai gyökereket képviselő Taj Mahaltól a pályakezdő (az idő tájt épp Tony Iommi gitárossal fellépő) Jethro Tullig, sőt John Lennon is egy bluesos Beatles-dalt adott elő Eric Clapton, Keith Richard és Mitch Mitchell (Jimi Hendrix Experience) társaságában, de belefért a Who bő hétperces mini-rockoperája, Marianne Faithfull szép kis balladája és a zsákban vonagló, majd egy hegedűs kíséretében visítozó Yoko Ono avantgárd performansza is. A fő attrakció a Rolling Stones félórás koncertje - lenyűgöző.

A nem is olyan távoli jövőben Amerika többé már nem az álmok országa. A zsarnok politikusok végeláthatatlan polgárháborúba sodorták az érzelmileg teljesen kiüresedett embereket. Egy háborúba, melyben a frontvonalakat oly sokszor rajzolták újra, hogy senki sem tudja már, miért is harcolnak... Uncle Sweethart (John Goodman) a lecsúszott, alkoholista menedzser megpróbál egy segélykoncertet szervezni, hogy abból törlessze adósságát. Egyetlen reménye Jack Fate (Bob Dylan) - az egykori szabadlelkű költő, a lázadó zenész, akit már rég elfelejtettek s ő maga is feladott mindent, beleértve önmagát is. Uncle Sweethart megszökteti Jack-et a börtönből, és a háború sújtotta vidékeken keresztül elindulnak a koncert helyszínére. Látván a sok pusztítást és erőszakot Jack elhatározza, hogy megvalósítja régi álmát, és a dal erejében bízva békét teremt az emberek szívében.