Az első világháborúban Párizstól 28 km-re megmerevedett a front és egy folyamatos, zegzugos lövészárok-rendszer alakult ki, amelyben francia közkatonák küszködtek a mindennapi apró kis győzelmekért a németek ellen, melyet parancsra teljesítettek. Mireau tábornok ebben a lehetetlen helyzetben olyan feladatot kap, amely egyenlő az öngyilkossággal, vagyis a "Hangyavár" bevételét. Dax ezredes először nem ért egyet a parancs végrehajtásával, de később elfogadja. A roham megkezdődik, de igen gyorsan vissza kell vonulnia a francia ezrednek, oly sok a veszteségük. Broulard tábornok parancsot ad ki a saját tüzéreinek, hogy lőjenek a visszavonuló, "gyáva" katonáikra. Ezt a parancsot a tüzérparancsnok megtagadja. A visszavonulás után a vezérkari tábornokok felelősségre vonják az ezredet a "gyávaságukért" és elrendelik, hogy az ezred három századából száz-száz főt végezzenek ki. Dax ezredes a tábornokok elé áll, s közli velük, hogy őt vonják egyedül felelősségre.

A '80-as évek végén, Oh Dae-soo-t, a teljesen átlagos családapát elrabolják saját háza elől és évekig fogva tartják egy privát cellában, ahol az egyetlen kapcsolatot a külvilággal egy televízió jelenti számára. Így szerez tudomást róla, hogy feleségét megölték és a rendőrség őt gyanúsítja. Értelmetlen és érthetetlen fogvatartása a kezdeti kétségbeesés után eltökélt belső bosszúvá érik. 15 évvel később szabadul, mindenféle magyarázat nélkül. Oh Dae-soo-t megkeresi az a személy, aki valószínűleg minden balszerencséjének okozója és azt javasolja, hogy találja meg, ki és miért tartotta fogva annyi éven át. A rémálom folytatódik Oh Dae-soo számára.

Elizabeth Vogler, az ünnepelt színésznő egyik előadása után elnémul és nem hajlandó senkivel kommunikálni. Idegklinikán ápolják, majd Almát rendelik mellé ápolónőnek. A két nő közel kerül egymáshoz, és Elizabeth olyannyira elfogadja az életvidám, fiatal nővérkét, hogy a terápia folytatásaként egy tengerparti nyaralóba költöznek. Békés napokat töltenek teljes elszigeteltségben, de Elizabeth továbbra sem hajlandó megszólalni. Egy nap Alma elolvassa Elizabeth levelét a kezelőorvosához. Bergman egyik leghíresebb filmje a Persona, mely az emberi kapcsolatok működésének mechanizmusait mutatja, ráadásul olyan módon, hogy ha egyszer megnézzük, sosem felejtjük el.

A negyvenes sztár, Margo kegyeibe beférkőző ambíciózus kezdő, Eve maróan szatírikus karriertörténete a film. A színház könyörtelen, gátlástalan világa a korabeli Amerika hidegháborús légkörét tükrözi. A különös szépségű és drámai erejű Bette Davis a bizonytalanságát agresszivitással kompenzáló, excentrikussága ellenére is melegszívű, idősödő sztár megformálásáért elnyerte a legjobb női alakítás díját Cannes-ban.

Harry Potter csak vonakodva hajlandó még egy nyarat rémes rokonainál, a Dursley családnál tölteni. Minden igyekezetével megpróbál "viselkedni", ám Vernon bácsi testvére, Marge néni annyira kiborítja, hogy a hölgyet elvarázsolja. Ám megmagyarázhatatlan módon Harryt nem büntetik meg a tiltott varázslatért. Kiderül, azért nem csapták ki a Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolából, mert a veszélyes és titokzatos varázsló, Sirius Black megszökött az azkabani börtönből, és most Roxfort felé tart, hogy leszámoljon Harry Potterrel.

A 3. világháború következményeként lerombolt Párizsban a túlélők a Palais de Chaillot galéria alá kényszerültek. A túlélők kifejlesztették az időutazást annak reményében, hogy visszaállíthatják a háború előtti állapotokat a jelenben. Akit visszaküldtek – egy férfit – rab volt, akinek homályos emlékei voltak egy nőről, akit az orlyi reptéren látott, amint erőszakoskodnak vele. Újra és újra visszaküldték az időben, és ő újra és újra beszélt azzal a nővel, akiről az emlékei szólnak. A múltban tett látogatása sikeres volt, így a tudósok megkísérelték a jövőbe küldeni a férfit. Miután visszatért a jelenbe, halálra ítélték, de ő azt kérte, hogy hadd menjen vissza gyermekkora Orlyjába. Visszatért, és átélte azt, ami emlékeiben élt: ahogyan a reptéren megöltek egy férfit, aki egy nővel volt. Rájött, hogy saját magát látta felnőttként meghalni.

A Donnie Darko egyszerre képregény, egyszerre esettanulmány és az év legmerészebb vállalkozása az amerikai független filmkészítésben. Csodákkal teli, hangulatos darab, amely az X-akták mágikus realizmusával mesél a nyolcvanas évekbeli kertvárosi tizenévesek szorongásairól. Kelly már a nyitó jelenetben elkezd zsonglőrködni a normalitással: a szappanoperába illő Darko család nekiesik egy rendelt pizzának, rövidesen pedig kiderül, hogy középső gyerekük, Donnie leállt a gyógyszerével, és üzeneteket kap az űrből. Az éjszaka folyamán Donnie-val újra kapcsolatba lépnek, ez menti meg attól a repülőgépmotortól, amely bezuhan a mennyezeten át. A fiú egyre mélyebben sodródik a bűvöletbe: meg van róla győződve, hogy huszonnyolc nap múlva vége a világnak.

Rémálom vagy valóság? Taylor űrhajósnak ezzel a szörnyű kérdéssel kell megbirkóznia, amikor egy időviharba kerülve lezuhan, és foglyul ejti egy gorilla-osztag. Ezen a bolygón felfordult a világ, a majom az uralkodó faj, az emberek pedig, mint az állatok, ketrecekben élnek. Amikor a Csillagszeműre keresztelt Taylorról kiderül, hogy beszéli a nyelvüket, két tudós csimpánz nyíltan szembeszegül a bigott vezetéssel és segít az űrhajósnak a menekülésben.

1950-ben a kínai-szovjet határállomásra beragasztott ablakú szerelvény gördül be: háborús bûnösöket szállítanak haza. Közöttük van Pu Ji, az utolsó kínai császár, aki uralkodói pályáját a japán bábállam, Mandzsuko névleges uraként fejezte be. Mivel kevés jóra számíthat, a mosdóban fölvágja az ereit - de balszerencséjére megmentik, és egy ideológiai átnevelõtáborba viszik. Ott kezd neki önéletrajzának, amelybõl kalandos és vadregényes életút rajzolódik ki. 1908-ban vitték a Tiltott Városba a haldokló császárné parancsára, s hamarosan - még kisgyermekként - õ lesz az új uralkodó. Eunuchok serege neveli, s mivel nem léphet ki a palotából, semmit nem tud a világról - arra is csak évek elmúltával jön rá, hogy becsapták: minden pompa és alázat ellenére Kínában már köztársaság van. Ettõl fogva erõt vesz rajta a vágy, és mindenáron ki akar törni aranykalitkájából. Mikor a japánok felajánlják neki a megszállt Mandzsúria trónját, nincs ereje visszautasítani, s ezzel végképp tönkreteszi életét.

A 19-20. század fordulón játszódó történetben Jules és Jim elválaszthatatlan barátok, akik ugyanabba a nőbe szeretnek bele. Cathérine Jules-hoz megy férjhez, de továbbra is gyengéd érzelmeket táplál Jim iránt. Egy esetben válnak csak el útjaik, hogy röviddel azután újra egyesüljenek, anélkül, hogy további viszonyuk a legcsekélyebb mértékben megváltozott volna. A kapcsolat csak évek múltán szakad meg, amikor Cathérine Jimmel autózik és a kocsijuk a Szajnába zuhan, ők maguk vízbe fulladnak.

1910-et írunk és nagy a felfordulás a Banks család háza táján. A nevelőnő ugyanis váratlanul távozott, így a két gyerek, Jane és Michael a szüleikre maradnak. Mrs. Banks harcos szüfrazsett és nem sok ideje jut a gyermekekre, ám férje, aki fontos állásban dolgozik egy bankban, még kevesebbet tud a családjával törődni. Mr. Banks fel akar adni egy hirdetést a Timesban, hogy új nevelőnőt keressen. Közben váratlanul megfordul a szél és a keleti széllel megérkezik Mary Poppins is, akinek feltűnik, mennyi szigorú arcú asszony várakozik a Banks porta előtt. Ők azok, akik jelentkeztek az álláshirdetésre, ám amikor pontban nyolckor eldördül a szomszédban lakó admirális ágyúja, mind eltűnnek, így Mary Poppins marad az egyedüli jelölt. A fiatal lány még Mr. Banks-t is megfélemlíti egy csöppet, aki így beleegyezik, hogy ő legyen a gyerekek nevelőnője.

Oroszország a huszadik század első évtizedeiben. Jurij Zsivágó, az érzékeny lelkületű orvos és tehetséges költő mit sem ért abból, ami körülötte történik, tehetetlen bábúként sodorják magukkal az események. A tizenhét éves Larát Moszkvában pillantja meg, majd hosszú évekig nem látja viszont. Jurij orvosként szolgál az első világháborúban. Egy frontkórházban találkozik újra Larával, akibe beleszeret. A régi hatalmat elsöpri az 1917-es forradalom. Az orvos és szerelme megtapasztalja mindazt a szörnyűséget és megpróbáltatást, melyet az új idők hoznak.

Ash az elátkozott erdőben végigszenvedett napok után - amelynek során saját maga ellen fordult jobbkezét kénytelen volt saját maga levágni - semmi másra nem vágyik, csak egy kis nyugalomra. Egy titokzatos könyv mágikus ereje azonban kocsijával és kézfeje helyére szerelt láncfűrészével együtt visszarepíti a középkorba. Nem marad túl sok ideje, hogy összeszedje magát, mivel egy századnyi lovas fogságába esik, egy várba hurcolják és másodpercek alatt halálra ítélik, majd egy kútba vetik. A sötét, nyirkos veremben azonban nincs egyedül - a kút rút, nyirkos, nedvedző, nyálkás szörnyetege már kinyújtotta felé a csápját. Most jön csak igazán jól a láncfűrész! Miután végzett a szörnyeteggel, szabadon távozhatna, ha tudná az időutazás módját. A vár varázslója szerint csak egy módon juthat vissza a saját korába: ha megszerzi a varázskönyvet, amelyet csontvázak sötét serege véd.

Van, aki irányítja az életét, és van, akit az élet irányít - tartja a mondás. Az egyetlen kivétel Michael Newman. Egy titokzatos feltaláló ugyanis megajándékozza az univerzális távkapcsolóval, melynek tulajdonosa előre-hátra járkálhat az időben, lelassíthatja a szembejövő nőket, és ha túlságosan zajosnak tűnnek, átmenetileg kikapcsolhatja a gyerekeit. Elbizakodottságra azonban semmi oka: nem volt még távkapcsoló a világon, mely egy idő után át ne vette volna az irányítást. És attól kezdve Michael kiszolgáltatottabb, mint valaha. A tét a családja, feleségével és a gyerekeivel való viszonya.

A természet tréfájának különös áldozatai, a négy mutáns tini nindzsa teknőc harmadszor is visszatér, hogy megmentse a világot, vagy ha arra már van jelentkező, akkor egy kis japán falut. A rendkívüli képességekkel megáldott ifjú harcosok, meglovagolva az időt, a sokat látott szamurájokat sokkolják zavarba ejtő megjelenésükkel és nindzsa tudományukkal, közben pedig mellékhatásként megszabadítják a kiválasztott falut pökhendi és kegyetlen urától. A négy harcos élete csupa izgalom és kaland, ahol ők megjelennek, ott a nevetéstől szem szárazon nem marad.

Az időutazást lehetővé tevő bájital ez alkalommal a 18. századi Franciaországba, egészen pontosan 1794-be repíti Comte Godefroy de Montmirail herceget (Jean Reno) és hű társát, Jacquouille la Fripouille-t, azaz Jacques Foches-t (Christian Clavier). A francia forradalom ekkor már javában zajlik, hullanak a fejek egy egészen új találmány, a guillotine alatt. Hőseink is majdnem hasonló sorsra jutnak Godefroy utódaival karöltve, mint oly sokan, miután összetalálkoznak Napóleon tanácsadójával, aki nem elég, hogy Foches egyik leszármazottja, de ráadásul még közvádló is. Szerencsés menekülésüket a halál karmai közül a Közvádló feleségének köszönhetik, (ő egészen véletlenül Robespierre húga), aki a bíróság előtt vallja, hogy Foches férje nagybátyja, akiről azt hitték, már régen meghalt. Bár a kivégzést megúszták, továbbra is fogva tartják őket. Azonban a herceget és hű fegyverhordozóját nem olyan fából faragták, akik ezt csak úgy hagyják. Ördögi tervet eszeknek ki a szökésre.