1960. december 25-én megszületik Zac Beaulieu, egy átlagos kertváros átlagos családjába negyedik fiúgyermekként, egy mélyen szerető anya és egy fiaira végtelenül büszke apa óvó karjaiba. Zac legkisebb fiúként az apja kedvence lesz, közös kocsikázásaik, titkos nassolásaik legszebb gyermekkori élményeivé válnak. Ám korán kiderül, hogy Zac Beaulieu más, mint a többiek, különös egyénisége akaratán kívül indít el egy törésvonalat kettejük kapcsolatában. Az évek telnek, a kamaszkori lázadásokat a Pink Floyd, a Rolling Stones és David Bowie zenéje röpíti a szárnyán. Zac élete pedig folyamatos útkeresés. Ugyanolyan erővel akarja saját magát, a vágyait és identitását megtalálni, mint amilyen kétségbeesetten próbál megfelelni az apjának.

Nanuk napbarnított arca csupa ránc. A szája szögletében összefutó ráncok erőteljessé, ugyanakkor szárazzá teszik nevetését. A közelképek után a végtelen jégtáblák totáljait látjuk. A kulturális antropológiai filmek úttörő darabjában bepillantást nyerhetünk a századeleji eszkimó kultúrába és életmódba.

Amikor a 18 éves Richie Wincottot (Tye Sheridan) nevelőszülei kiteszik a házból a texasi Wacóban, hamar arra kényszerül, hogy szembenézzen a felnőtt élet veszélyeivel és kísértéseivel. A zöldfülű fiú egy elbaltázott rablás fő gyanúsítottjává válik, és közben a lehető legfurcsább helyről éri el a szerelem, egy valószínűtlen barátság képében. Ez a film egy mélységesen emberi, szépen megrajzolt történetet tár elénk a szerelemről, a veszteségről, a rossz cselekedetekről és a megváltásról, egyúttal szenvedélyes portrét is fest a fiatalság gyötrelmeiről és a felnőtté válásról.

Egy Quebec környéki falucskában megváltoztak a dolgok. A helyik valahogy nem a régiek többé, különös és vérfagyasztó szórakozást találtak maguknak.