1982-ben bemutatott egész estés francia–magyar koprodukcióban készült legendás sci-fi rajzfilm, amely Stefan Wul L’Orphelin de Perdide [„A Perdide bolygó árvája”] című kultikus regénye alapján készült (1958). A forgatókönyvet Jean Giraud írta, a rajzfilmet René Laloux rendezte, a zenéjét Jean-Pierre Bourtayre, Pierre Tardy és Christian Zanesi szerezte, a producerei Jacques Dercourt és Roland Gritti voltak. Franciaországban 1982. március 21-én, Magyarországon 1983. szeptember 29-én mutatták be a mozikban. A filmet Moebius látványtervei keltették életre, és a Pannónia Filmstúdió művészei népesítették be fantasztikus lényekkel, felejthetetlen kreatúrákkal. A film főhőse egy kisfiú, akit Piel-nek hívnak, s aki egy végzetes baleset során egyedül marad a titokzatos, félelmetes Perdide bolygón.
Anna és Mark házassága visszavonhatatlanul és véglegesen megromlott. A nő nyíltan bevallja férjének, hogy szeretője van és elhagyja őt. Mark azonban még mindig szereti feleségét, és megpróbálja minden eszközzel marasztalni. Egymást követik a családban a testi és lelki inzultusok, míg Anna végleg el nem költözik. A férj magándetektívet bérel fel, hogy kiderítse, ki csábította el feleségét. Ám azokra a borzalmakra, amik ezután következnek, Mark még a leglidércesebb rémálmaiban sem gondolhatott.
Bosszúszomj után vérszomj, itt van az Oldboy-jal elhíresült koreai rendező, Park Chan-wook új filmje, a Thirst (Bakjwi, 2009). Egy kórházban ügyködő pap beszáll egy fenyegető vírus elleni küzdelembe, mint tesztalany, ám a szertől vámpírrá alakul. A horror-dráma producere és írója is Park Chan-wook, a történetet részben Émile Zola Thérese Raquin c. regénye ihlette. Természetesen van benne szerelmi szál is, sőt, ez az első koreai film, amelyben férfi nemiszerv is felbukkan. De valószínűleg más érdemei miatt nyerte el az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Zsűri díját.
Egy nemrég megözvegyült TV-producert egy titokzatos erdőben levő elszigetelt kabinhoz viszi a végzete
Michel, a gyilkos nőcsábász egy alkalommal találkozik a különös Gloriával. Az egy éjszakára szóló kalandból véresen komoly viszony lesz. A férfi felfedi 'apró hiányosságát' a nő előtt, s nem remélt megértő társra talál benne. A vad szexben és a betegesen önző és zsarnoki szerelemben vergődő, egyfajta sötét művészi oldalukat kifejezni próbáló páros kapcsolata azonban nem várt módon mégis véget ér.
Szatírikus horror-paródia az élet és a halál nagy kérdéseiről. Arthur Blake (Dominic Monaghan) és Willie Grimes (Larry Fessenden) sírrablók, akik utolsó sírjukat fosztották ki. Néhány órával ezelőtt meggyónták összes bűnüket Francis Duffy atyának (Ron Perlman) és úgy döntöttek, felhagynak hosszú ideje űzött tevékenységükkel. A nem mindennapi történet komoly tanulsággal szolgál a papnak – rájön, hogy Blake és Grimes nem hétköznapi sírrablók, és a sztori alatt rádöbben arra is, hogy nem minden hulla egyenlő…
A magyar grófnő, Zaleska Mária egy pszichiáter segítségét kéri abban a reményben, hogy megszabaduljon a rejtélyes gonosz befolyásától.
Hat fiatal arra készül, hogy egy igazán pörgős hétvégét töltsenek Lovelockban. Tervük meghiúsul, amikor a motelben holtan találják a tulajt és a szakácsot. A csapatot ezután még nagyobb meglepetés éri: a motel fogságában rekednek. Hamarosan mindegyikőjük számára világossá válik, hogy ez még csak a kezdet. Az igazság vérfagyasztó: az egész várost átitatja a megfoghatatlan gonosz jelenléte.
Egy mérnök által felfedezett döglött rágcsáló hirtelen feltámad, és furmányosan behatol a védőfelszerelése alá, majd halálra marja a bácsit, aki idétlen agóniája közben megnyit egy csapot, minek hatására zöld füst tör elő, és mindenki bezombul.
Mickey megszállott, fiatal dokumentumfilmes. Egyik alkalommal a kamerájával véletlenül rögzít egy brutális gyilkosságot. Ahelyett, hogy azonnal a rendõrséghez fordulna, különös ötlet fogalmazódik meg benne. Maga ered a sorozatgyilkos nyomába, sikerül is megtalálnia. Megpróbálja megzsarolni, hogy amennyiben nem hajlandó az új filmjének a "fõszereplõje" lenni, akkor feladja. Azt szeretné, ha olyan filmet készíthetne, amely a megtörtént bűnügyekrõl szóló dokumentumfilmek mérföldköve, etalonja lenne.