A film több átlagos amerikai állampolgár ügyének bemutatásával nyit, akiknek életét szétzilálta, tönkretette - és néhány esetben bevégezte -, valamiféle egészségügyi ellátási katasztrófa, így nyilvánvalóvá válik, hogy a válság nem csupán azt a 47 millió polgárt érinti, akik biztosítás nélkül élnek, hanem azokat is, akik lelkiismeretesen fizetik járandóságaikat, ám a bürokrácia bármikor lesújthat rájuk is. Miután bemutatja, hogyan is került ilyen szörnyű állapotba a rendszer (a rövid válasz a profittermelés és Nixon elnöksége), a rendező magával visz minket egy földkörüli útra, amely során olyan országokat is meglátogatunk, mint Kanada, Nagy-Britannia és Franciaország, ahol minden állampolgár alanyi jogon részesül ingyenes egészségügyi ellátásban.
A bankok sorozatos arcátlan hirdetései, a nép elszegényedése(eladósodása),és országunk jelenlegi gazdasági mutatói késztettek minket arra, hogy megosszuk Önökkel ezt az érdekes tényállást
Michael Moore a pályája során állandóan visszatérő gondolatot boncolgatja: hogyan hat a kapitalizmus az amerikaiak mindennapjaira? A kérdés nem is lehetne aktuálisabb a 2008-as világválság kirobbanása óta, hiszen a sokak által "amerikai álomként" ismert csoda ma már inkább "amerikai rémálom". Vajon milyen árat kell még az USA-nak fizetnie a kapitalizmusimádata miatt? Családok mennek tönkre, az emberek sorra vesztik el állásukat, otthonukat, felélik megtakarításaikat. Moore elvezet minket az átlagemberek otthonába, kiknek az élete fenekestül felfordult, ugyanakkor elindul Washingtonba is, hogy megkeresse a felelősöket a kialakult helyzetért.
Az európai filmesek különleges alkotással ünnepelték a bővítés történelmi jelentőségű napját. ,Az Európa-képek című összeállításban huszonöt, többségében fiatal rendező, az európai filmművészet jelenlegi és jövendő mesterei, öt perces etűdben fogalmazzák meg reményeiket, szorongásaikat és látomásaikat hazájuk és Európa jelenéről, jövőjéről. A Prológus című magyar epizódot Tarr Béla rendezte.