A Csavargó magányosan tölti napjait a nagyvárosban. Egy nap rámosolyog a szerencse: beleszeret egy vak virágáruslányba és ráadásul megmenti egy milliomos életét, aki ettől fogva barátjának tekinti. A bökkenő csak az, hogy a gazdag mecénás csak akkor ismeri meg, ha részeg, és ebből sok-sok galiba származik. A szerencse forgandó. A Csavargó a gazdag pártfogójától kapott pénzből meggyógyíttatja a lányt, ő maga viszont börtönbe kerül... A hangosfilm kezdeti és a világgazdasági válság kiteljesedő időszakában készült filmjében Chaplin nem merte megkockáztatni a beszédet, mely ellentétbe került volna figurája groteszk vizuális külsejével. A tőkések méltányosságára apelláló szegénysegítő kampány idején Chaplin ennek lehetetlenségét mutatta meg.
Chaplin filmje a mindennapi élet elgépiesedésének szatirikus - ugyanakkor érzelmes víziója. Charlie, a kisember bekerül a modernkori pokolba, azaz egy gyárba. A futószalagnál végzett monoton munka miatt az őrültek házába kerül. Felépülése után véletlenül belekerül egy utcai zavargásba, emiatt börtönbe zárják. Szabadulása után megismerkedik egy árva lánnyal, akit a gyámhatóság intézetbe akar zárni. A lány ennivalót lop, Charlie pedig nem tud fizetni az étteremben, emiatt mindketten újra börtönbe kerülnek. Charlie könnyes-kacagtató kalandokon keresztül végigjárja a modernkori pokol bugyrait. Habár '36-ban már létezett a hangosfilm és ez az a film, ahol először volt hallható Chaplin hangja egy nonszensz dalban, a szakértők ezt a filmet tartják "az utolsó nagy némafilm-komédiának". A hangtechnika tükrözi Chaplin ellenállását a változással (vagyis a hangosfilmmel) szemben, ez a film egy nagy korszaktól való búcsúzásnak is felfogható. Chaplin talán legnépszerűbb filmje.
A fiatal derék szenátor, Jefferson Smith titkárnője, Saunders segítségével leleplezi a politikusok korrupcióját, és a hatalmasok elleni küzdelem rettenthetetlen harcosává válik. A pártfőnök, a kormányzó és a szenátor feletti győzelme egy 23 órás szenátusi beszédben tetőz, melyben pellengérre állítja a hatalmasok fondorlatait.
A United Artists ezzel a filmmel kívánt csatlakozni a korabeli divathoz: a gengszterfilmkészítéshez, Howad Hawks mindjárt meg is rendezte a műfaj akkori legjobb moziját. Muni jóideig nem szakadt el a gengszterfiguráktól, sőt ezen belül egy sajátos karaktert teremtett: általában műveletlen, nyers, közönséges gengsztertípust alakít, akinek kegyetlensége és durvasága gyermeki naivitással keveredik. A történet alapjául Al Capone élete szolgált. Egy kis szélhámos a gengsztervezér, Lovo szolgálatába szegődik. Később megöli főnökét és kezdetét veszi egy furcsa karrier... A film remake-jét (igen jelentős változtatásokat eszközölve rajta) Brian De Palma készítette el 1983-ban, Al Pacino főszereplésével.
Fritz Langnak, a német filmgyártás híres rendezőjének első Amerikában készült filmje váratlan fordulatokban bővelkedő történet, mely nemcsak művészileg, hanem lélektanilag is tökéletesre sikerült. A nőrablás vádjával ártatlanul előzetes letartóztatásba került fiatalember személyiségváltozása áll a középpontban, amely során a szelíd hősből mániákus bosszúálló válik, míg végül lelkiismerete és embersége diadalmaskodik bosszúvágya fölött. Spencer Tracy első nagyszabású és nagy hatású alakítása: mély átéléssel, nagy érzékenységgel formálta meg ezt a meghasonlott figurát, akiben - mint későbbi híres szerepében, Dr. Jekyllben - megmutatkozik az emberi kettősség, a hajlam a jóra és a gonoszra.
Bambi, a fiatal őzike, akinek anyját egy vadászaton kilőtték, s ő ettől kezdve teljesen magára hagyatva barangol az erdőben, miközben számos kalandon megy keresztül. Végül találkozik egy másik őzzel, és - közben felnőve - egy csapat vezetője lesz.
A hanyatló Spanyolországban játszódó történet középpontjában a magányos királynő áll, akit egy ádáz cselszövés meg akar alázni. Nem csak a melodramatikus cselekmény és a csodálatos nyelvezet adja a film értékét, hanem a beteljesíthetetlen szerelem igazi tragikuma is, meg a nagy történelmi vízió, amelyben a lakáj tulajdonképpen a népet, a királyné pedig a nőt személyesíti meg. Mint minden drámában, itt is megmutatkozik az ember gyötrő tehetetlensége, hogy megtalálja önmagát és hatással legyen a történelemre. Jean Marais legendás alakítást nyújt a nemesszívű, tehetséges, igaz ember, Ruy Blas megformálásával.
Libby Parsons-nak mindene megvan - jóképű, gazdag férje, akit szeret, egy fia, akiért mindketten rajonganak, csodálatos otthona Seattle közelében, és remek barátaik, akikre mindig lehet számítani. Idillikus élete azonban hirtelen rémálommá válik, amikor férje, Nick egy romantikus hétvégi vitorlázás során eltűnik a hajó fedélzetéről, és Libby-t vádolják a meggyilkolásával. Libby-t elítélik és börtönbe zárják, legjobb barátnője pedig eltűnik a kisfiával. A nő később kideríti, hogy mindketten San Franciscóban élnek Nick-kel, aki megrendezte a saját halálát, majd új személyazonossággal új életet kezdett. Egy jogásznő rabtársa azonban némi vigasszal tud szolgálni a végsőkig kétségbeesett Libby számára: amikor szabadon engedik, nyugodt lélekkel megölheti Nick-et, akár a Times Square közepén, mindenki szeme láttára, ha akarja, hiszen senkit nem lehet kétszer perbe fogni ugyanazért a bűnért. Az kettős kockázat lenne...