A trilógia második filmjében Bergman még mélyebbre ás az emberi lélek feltárásában. A Tükör által homályosan szeretet-Isten problémájának helyébe itt a szerelem-szeretet-Isten komplexus lép. Főhőse a közép-svédországi Dalarna tartomány egyik kis falujának papja, a már nem egészen fiatal Tomas Ericsson lelkész. Vajon milyen papnak bizonyul, hogy adhat híveinek lelki vigaszt az, aki hosszas tépelődés során megértette rég: Isten nem segít, Isten nevében hiába a szó, csak mi emberek és Isten rossz papja lettünk egyre reménytelenebbek.
Jenny pszichiáter, a férje is az. Boldogok, sikeresek. A nő azonban lassanként összeroppan a munkájából adódó lelki megterhelés és a nyomasztó emlékek súlya alatt.
Cliff Spabot 36 napig túszként tartják fogva úgy, hogy közben minden mozdulatát felveszi a nemzeti tévé. A közvetítés hatására ismertségre tesz szert, ami szintén a börtön egy sajátos fajtája.
A történet főhőse Joe és Mary, akik már hat éve élnek együtt Manhattanben. Joe egy hátszél nélküli rendkívül ambíciózus színész, jelenleg pincérként dolgozik. Mary sminkes egy nagymenő divatfotósnál. Ő a családfenntartó. De vajon Joe képes-e alább adni elvárásait a boldogulás érdekében? Degradáló-e neki egy Madonna klipben szerepelni? És mi az ára egy szappanoperába való beválogatásnak?