Dogville városa a Sziklás-hegységben található, annak az útnak a végén, amely az elhagyott ezüstbányához vezet. Dogville lakói jó és becsületes emberek, akik szeretik a városukat. A településen az a ház a legszebb, amelyben Tom él. Egy este Tom puskalövéseket hall a völgyből. Tom leül egy padra, hogy elgondolkodjon a történeteken, amikor Moses, a kutyája ugatni kezd, és az ugatás úgy hangzik, mintha fel akarná hívni valakire a figyelmet. Ez a valaki Grace, aki nem térképről választotta a helyet, hogy látogatást tegyen itt, Tom mégis rögtön úgy érzi, hogy a nő ide tartozik. Egy teherautónyi fegyveres üldözi a szépséges menekülőt, Tom elbújtatja Grace-t, és azt mondja a gengsztereknek, hogy nem tapasztalt semmi rendkívülit. A másnapi városi találkozón beszámol a meglepett dogville-ieknek az előző este történtekről, majd lemegy a bányába, ahová elbújtatta Grace-t, és kihozza a napfényre. A városiak úgy döntenek, hogy a nő két hétig maradhat Dogville-ben...
A polgárháborúnak vége. Az egykori hős, Nathan Algren nem találja a helyét a békés, egyre praktikusabb országban. A vakmerőség, az önfeláldozás, a hűség - az ő katonaerényei - itt már értéktelenné váltak. Ebből az állapotból egy sok pénzzel kecsegtető ajánlat mozdítja ki. Algrennek Japánba kell utaznia, ahol a fiatal, Amerika-barát császár modern hadseregébe kiképzőtisztnek szerződteti. Az új haderőnek a régi hagyományokat tisztelő és követő szamurájokkal kell leszámolnia. Az első csapást maga Algren vezeti. Az elkapkodott előkészületek miatt hiába a modern fegyverzet, a szamurájok diadalmaskodnak, és Algren fogságba esik. A szamurájok parancsnoka azonban nem végez az idegennel, hanem megpróbálja megismerni. Az amerikai pedig lassan megtapasztalja, hogy a szamurájok értékrendje sokkal közelebb áll hozzá.
Új-Mexikó havas hegyei közt brutális fejvadászok kegyetlen vérengzést visznek végbe banditák között. Silenzio, az öldöklést túlélő revolverhős vállalja a reménytelen harcot a túlerővel szemben. Sergio Corbucci (Django) mesteri rendezése Klaus Kinski és Jean-Louis Trintignant briliáns alakításával, és Ennio Morricone kitörölhetetlen zenéjével. A film egy igazi gyöngyszem a spagettiwestern-rajongóknak.
Susanne és Sebastian számára mindennél fontosabb, hogy szüleik újra együtt legyenek. Ennek érdekében még attól sem riadnak vissza, hogy karácsony este eltévedjenek a hegyekben, rávéve ezzel a szülőket a közös mentőakcióra.
Az ádáz mamutvadász, D'Leh néhány társával ismeretlen útra indul, hogy megmentse faluja népét, és a szeretett nőt egy gonosz hadúrtól.